Hit, remény, öröm és szeretet

Köszöntőjében a Honvéd Vezérkar főnök úgy fogalmazott, hogy ezen a hétvégén meg kell gyújtani az adventi koszorún az első gyertyát, ami a hitről szól. A hitről, amely nélkül nem tudunk élni. „Meggyújtjuk a gyertyát azért, hogy egy kis melegséget juttasson el a szívünkbe ezeken az egyre hidegebb, téli éjszakákon. Hogy fényt mutasson nekünk azon az úton, amelyen haladni szeretnénk, amelyen haladnunk kell" – mondta dr. Benkő Tibor.

A vezérezredes kiemelte: a Magyar Honvédség katonái ebben az évben is reflektorfényben voltak – természetesen a rendőrökkel és mindazon emberekkel együtt, akik immár másfél éve ott vannak a határ mentén és végzik feladatukat. „Gondoskodnak arról, hogy Magyarország, a magyar nép, a magyar polgárok békében és biztonságban élhessenek" – hangsúlyozta a Honvéd Vezérkar főnök, hozzátéve: a katonák ebben az évben is tisztességgel, becsülettel végezték munkájukat.

„Szeretnék köszönetet mondani a családoknak is, akik szintén segítik katonáinkat, hogy meg tudjanak felelni azoknak az elvárásoknak, amelyeket velük szemben a társadalom támaszt" – mondta dr. Benkő Tibor vezérezredes. A Honvéd Vezérkar főnök kiemelte: amikor a szentestén otthonunkban meggyújtjuk a szeretet gyertyáját, gondoljunk arra, hogy „ennek a gyertyának a párja valahol Irakban, Afganisztánban, Afrikában, Cipruson, Nyugat-Balkánon fog fellobbanni. Illetve a határ mentén, azon a 28 települési helyen, ahol katonáink védik országunk határát és biztonságát."

Az idei adventi hangversenyen az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Központi Zenekara lépett fel. A közismert és a ritkábban játszott zeneszámok során a katonazenészeket Csizmadia Zsolt ezredes, a Magyar Honvédség főkarmestere, illetve Kovács Tibor alezredes, a zenekar karmestere vezényelte. Közreműködött a Honvéd Férfikar kamarakórusa, illetve szólistaként Fehér Adrienn és Peck László, valamint versmondóként Eff-Kutasi Mónika hadnagy.

Fotó: Rácz Tünde