Húsz esztendeje „Bevetésre kész!”

Szalay Ferenc kiemelte, hogy bár a város először a vasúthoz kötődött − a városnapot 1847. szeptember 1-jéhez, a második magyar vasútvonal Szolnokra érésének dátumához kötik −, az elmúlt évtizedekben a település roppant szoros és kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki a helyőrség katonáival is.

A városvezető arról is szólt, hogy tudják, a katonák segítségére mindig számíthatnak, legyen szó közös rendezvényekről, a hétköznapi életről vagy a várost rendszeresen fenyegető árvizek megfékezéséről. „Külön öröm számomra és megtiszteltetés a város számára – hangsúlyozta −, hogy a könnyű vegyes zászlóalj katonái az elmúlt években a világ számos forrongó pontján mint szolnoki katonák álltak helyt, ezzel is öregbítve a város hírnevét a világban."

„Ezért – szólt a város főterén felsorakozott katonákhoz –, Szolnok megyei jogú város hetvenötezer lakója nevében, elismerésünket és köszönetünket kifejezendő kötöm a csapatzászlóra a város szalagját."

Válaszbeszédében Pintér Ferenc alezredes, megbízott parancsnok többek között arról szólt, hogy bár lehet, hogy az alakulat húsz esztendeje eltörpül a Magyar Honvédség 165 esztendős története mellett, de egy olyan fiatal alakulatról beszélünk, amely megalakulása első percétől kezdve részt vesz válságkezelő műveletekben.

A hivatalos ceremónia azonban csak egy – igaz, az alakulat életében roppant fontos – esemény volt az ünnepi rendezvénysorozatban, hiszen a „könnyű vegyes" egész napos programmal várta katonáit, családtagjaikat és vendégeit.
A születésnaphoz kötődően fotókiállítás nyílt az alakulat életéről, majd levetítették a „25/88"-ról szóló filmet is.
Újdonság volt a zászlóalj városban teljesített, úgynevezett motivációs futása, amelyen a katonák alakzatban, századzászlóikkal az élen együtt futottak a város fiataljaival. Baráti találkozókra is sor került: a zászlóaljnál egykor szolgált katonák, valamint az első alkalommal megrendezett rohamlövész-találkozó résztvevői elevenítették fel közös élményeiket.

Ilyen élményekben nem szűkölködtek, hiszen a „tinédzserkorból" éppen csak kilépett zászlóalj roppant mozgalmas múltat tudhat maga mögött. 1993-ban, az akkori 34. Mélységi Felderítő Zászlóalj – MN 3100 (ma MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj) − bázisán Keresztúri László őrnagy parancsnokságával alakították meg a 88. Légimozgékonyságú Zászlóaljat. Feladata akkoriban, és kis változtatásokkal napjainkban is: magas készenléti és alkalmazási harcászati alegységként a gyors katonai beavatkozást igénylő válság- és konfliktushelyzetek megoldása bármilyen klíma- és időjárási viszonyok között.

A légimozgékonyságú zászlóalj létrehozását többek között a délszláv válság indokolta, s a frissen megalakult katonai szervezet a konfliktus idején már folyamatos készenléti szolgálatot is ellátott. Az elmúlt húsz esztendőben a szervezeti változások a „88-ast" sem kerülték el. 1996. március 1-jén megnevezésük Gyorsreagálású Zászlóaljra változott, majd 2000. október 1-jétől – a folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően – az alakulat már mint MH 1. Könnyű Vegyes Ezred végezte tevékenységét. Az újabb változás 2004. szeptember 1-jén következett be életükben: ekkor kerültek az MH 25. Klapka György Lövészdandár alárendeltségébe, s kapták meg mostani megnevezésüket.

Noha az elmúlt húsz évben szervezeti felépítésük, alárendeltségi viszonyuk sokszor változott, alaprendeltetésük ugyanaz maradt, és annak az elmúlt két évtized minden egyes évében megfeleltek. A délszláv válság után a zászlóalj az újabb balkáni missziókat követően Ciprustól kezdve Irakon keresztül Afganisztánig, a világ számos forrongó pontján vett részt békefenntartó műveletekben, a szövetséges erők legmagasabb szintű elismerését is kivívva.

Híven köszöntésükhöz. Ugyanis a „25/88" ma az egyetlen olyan alakulat, amelynek katonái az elöljáró „Jó napot, honvédek!"  köszöntésére nem a megszokott „Erőt, egészséget" – tel válaszol, hanem így: „Bevetésre kész!".

Fotók: Füzes Judith