Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Tavaszi Emlékhadjárat: döntő csata Isaszegen

Szöveg: Zsalakó István |  2011. április 6. 21:30

Április 6-án csúcspontjához ért a Tavaszi Emlékhadjárat. A hagyományőrzők által felidézett 1849-es győzelemsorozat legsúlyosabb, s egyben döntő csatája zajlott le 162 éve a Pest megyei Isaszegen. Immár 23 éve, hogy a történelmi hűségnek megfelelően e napon tartják a Tavaszi Emlékhadjárat keretében az isaszegi csata bemutatóját, amelyben a helyi Szent Márton Lovas Hagyományőrző Egyesület is részt vesz. Ez a nap Isaszeg nagy ünnepe. A csatabemutatót ezúttal is egész napos kulturális rendezvények egészítették ki.

Számos ok miatt érdemes felkeresnie az utazónak Isaszeget. Igaz, nem talál itt termálfürdőt, wellnesshotelt és állatkertet. Még egy vár vagy várrom sincs a környéken, és mégis, itt zajlott a magyar történelem egyik legfényesebb csatája. Az 1849. évi tavaszi hadjárat során, április 6-án, déltől éjfélig, majd’ tizenkét órás öldöklő küzdelemben győzte le az akkori kis falucskában és környékén a túlerőben lévő császári hadakat a magyar honvédsereg, oldalán a lengyel légióval.

Nagy volt a tét, és ez a tét nem Isaszeg volt, hanem az egész haza. Mert annak jelképe, Buda felszabadítására indult a honvédsereg. De sikerül-e őket megállítaniuk a császári hadaknak? Április 4-én, Tápióbicskénél már győzött a magyar. Windisch-Grätz, az osztrák haderők főparancsnoka, hadtesteit egyesítve Jellasics, majd Schlick vezetésével megszállta az isaszegi dombokat. Itt akarták a magyar sereg Pest felé való előretörését kivédeni.

Lám, ott a kis műemléktemplom makettje is a csatatéren, de nem messze innen, a temető dombján igaz valójában is megcsodálható. A XII. században épült román stílusban, de előbb gótikus, majd barokk stílusban is átalakították. Ilyen volt már 1849. április 6-án is, amikor Jellasics itt ütötte fel harcálláspontját. De a horvát bán, osztrák generális nem sokáig szemlélhette innen az eseményeket, a magaslatot a mieink elfoglalták, s nemsokára saját ágyúink dördültek a templom melletti sírkertből.

Fülöp Tiborral, az emlékhadjáratot rendező Magyar Hagyományőr Világszövetség ügyvezető elnökével a csatabemutató előtt beszélgettünk.
„Túl vagyunk a nehezén – mondta a Sándor-huszárok egyenruháját viselő főrendező – már, ami a csatákat illeti. Idén is megtartottuk a hatvani csatát Boldog falu mellett, hatalmas érdeklődés kísérte a tápióbicskei csatát, és kész a sereg az isaszegi megmérettetésre. Eközben megkoszorúztuk mindenütt, Jászberényben és a környező falvakban is az emlékműveket és egykori hadjáratos bajtársaink sírjait…"

Isaszeg után azonban még hosszú menet vár a megfáradt hagyományőrzőkre. Gödöllő, Szada, Veresegyház, Vác a menetvonal, s a hadjárat majd a váci csatával zárul.

Emlékfotó készül a sportcsarnok mellett a résztvevőkről, akik aztán a Városházánál gyülekeznek, onnan vonul a színpompás menet, táncosok és zenészek kíséretében a Szobor-hegy alatti csatamezőre.

Emitt, a csatatér körül egész napos kirakodóvásár és hagyományőrző programsorozat zajlik, s itt áll a Zrínyi Média busza is, amelynek belsejében társaságunk kiadványai kínálják magukat, valamint egy repülőgép-szimulátor vonzza a legifjabbakat. Mellette a katonai toborzók sátra, az asztalon korunk kézifegyverei.

„Látod, fiam, ilyen volt az enyém is, csak oldalra kellett kihajtani a válltámaszt" – veszi kézbe az egyik gépkarabélyt egy apuka, a kisfiú érdeklődve nézi, hogyan kell kibiztosítani, csőre tölteni, egyes lövésre vagy sorozatra állítani a fegyvert. Aztán a fiúcska hirtelen elveszíti érdeklődését, hiszen délceg lovasok ügetnek be a csatatérre, különböző huszárezredek öltözékében, a nap megcsillan a szablyákon, a puskák szuronyain, a rézágyúk csövén. Nem baj, kisfiú, előbb a múltat kell megérteni, hogy megértsd majd azt is, miért kellenek ma gépkarabélyok, vadászgépek és harci helikopterek…

Megtelik a csatatér, felemelő, impozáns díszszemlén feszítenek egymás mellett a nyeregben a lovasok, mellettük a gyalogosok, lövegeik körül a tüzérek. Beszédek hangzanak el, hiszen ez Isaszeg ünnepe, s a több száz, küzdelemre készülő katona és ló látszólag türelmesen várakozik. Pedig ember és állat bőre már bizsereg, alig várja, hogy száguldhasson, kardot ránthasson, szuronyt szegezzen.

Aztán eljön ez a perc is. És Isaszeg egén száll a kormos füst, égnek a makettházak, pengék és szuronyok csapnak össze, puskák ropognak, ágyúk dörögnek. Zene ez a fülnek, hiszen füst és láng ide vagy oda, győzelmet idéz.

Görgey a győzelem után megírhatta hadijelentésében: „Miénk a győzelem!" Kossuth 7-én, Gödöllőn a következőt írta az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverte. Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt, a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt. Minden ember teljesítette kötelességét." Görgey csapataihoz ezeket a szavakat intézte: „Győzelemről, győzelemre hordjátok zászlóitokat. Nagy tettek tükrözik vitézségeket és bátorságokat."

Wysoczki József vezetésével a lengyel légió is hősiesen helytállt. A magyar nemzet és Isaszeg ezt sosem felejti el nekik. Tudták-e a velünk küzdő polákok, hogy Isaszegre egykoron lengyeleket telepítettek, s a háborútól rettegő békés civilek közt ott voltak honfitársaik leszármazottai is?

Leszáll az est. A honvédsereg ma este ünnepel. A hagyományőrzők együtt vacsoráznak, közös asztalnál császári vértesek és magyar huszárok. A hagyományőrzők nem ellenségei egymásnak…

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Rácz Tünde