Tavaszi Emlékhadjárat: döntő csata Isaszegen

Számos ok miatt érdemes felkeresnie az utazónak Isaszeget. Igaz, nem talál itt termálfürdőt, wellnesshotelt és állatkertet. Még egy vár vagy várrom sincs a környéken, és mégis, itt zajlott a magyar történelem egyik legfényesebb csatája. Az 1849. évi tavaszi hadjárat során, április 6-án, déltől éjfélig, majd’ tizenkét órás öldöklő küzdelemben győzte le az akkori kis falucskában és környékén a túlerőben lévő császári hadakat a magyar honvédsereg, oldalán a lengyel légióval.

Nagy volt a tét, és ez a tét nem Isaszeg volt, hanem az egész haza. Mert annak jelképe, Buda felszabadítására indult a honvédsereg. De sikerül-e őket megállítaniuk a császári hadaknak? Április 4-én, Tápióbicskénél már győzött a magyar. Windisch-Grätz, az osztrák haderők főparancsnoka, hadtesteit egyesítve Jellasics, majd Schlick vezetésével megszállta az isaszegi dombokat. Itt akarták a magyar sereg Pest felé való előretörését kivédeni.

Lám, ott a kis műemléktemplom makettje is a csatatéren, de nem messze innen, a temető dombján igaz valójában is megcsodálható. A XII. században épült román stílusban, de előbb gótikus, majd barokk stílusban is átalakították. Ilyen volt már 1849. április 6-án is, amikor Jellasics itt ütötte fel harcálláspontját. De a horvát bán, osztrák generális nem sokáig szemlélhette innen az eseményeket, a magaslatot a mieink elfoglalták, s nemsokára saját ágyúink dördültek a templom melletti sírkertből.

Fülöp Tiborral, az emlékhadjáratot rendező Magyar Hagyományőr Világszövetség ügyvezető elnökével a csatabemutató előtt beszélgettünk.
„Túl vagyunk a nehezén – mondta a Sándor-huszárok egyenruháját viselő főrendező – már, ami a csatákat illeti. Idén is megtartottuk a hatvani csatát Boldog falu mellett, hatalmas érdeklődés kísérte a tápióbicskei csatát, és kész a sereg az isaszegi megmérettetésre. Eközben megkoszorúztuk mindenütt, Jászberényben és a környező falvakban is az emlékműveket és egykori hadjáratos bajtársaink sírjait…"

Isaszeg után azonban még hosszú menet vár a megfáradt hagyományőrzőkre. Gödöllő, Szada, Veresegyház, Vác a menetvonal, s a hadjárat majd a váci csatával zárul.

Emlékfotó készül a sportcsarnok mellett a résztvevőkről, akik aztán a Városházánál gyülekeznek, onnan vonul a színpompás menet, táncosok és zenészek kíséretében a Szobor-hegy alatti csatamezőre.

Emitt, a csatatér körül egész napos kirakodóvásár és hagyományőrző programsorozat zajlik, s itt áll a Zrínyi Média busza is, amelynek belsejében társaságunk kiadványai kínálják magukat, valamint egy repülőgép-szimulátor vonzza a legifjabbakat. Mellette a katonai toborzók sátra, az asztalon korunk kézifegyverei.

„Látod, fiam, ilyen volt az enyém is, csak oldalra kellett kihajtani a válltámaszt" – veszi kézbe az egyik gépkarabélyt egy apuka, a kisfiú érdeklődve nézi, hogyan kell kibiztosítani, csőre tölteni, egyes lövésre vagy sorozatra állítani a fegyvert. Aztán a fiúcska hirtelen elveszíti érdeklődését, hiszen délceg lovasok ügetnek be a csatatérre, különböző huszárezredek öltözékében, a nap megcsillan a szablyákon, a puskák szuronyain, a rézágyúk csövén. Nem baj, kisfiú, előbb a múltat kell megérteni, hogy megértsd majd azt is, miért kellenek ma gépkarabélyok, vadászgépek és harci helikopterek…

Megtelik a csatatér, felemelő, impozáns díszszemlén feszítenek egymás mellett a nyeregben a lovasok, mellettük a gyalogosok, lövegeik körül a tüzérek. Beszédek hangzanak el, hiszen ez Isaszeg ünnepe, s a több száz, küzdelemre készülő katona és ló látszólag türelmesen várakozik. Pedig ember és állat bőre már bizsereg, alig várja, hogy száguldhasson, kardot ránthasson, szuronyt szegezzen.

Aztán eljön ez a perc is. És Isaszeg egén száll a kormos füst, égnek a makettházak, pengék és szuronyok csapnak össze, puskák ropognak, ágyúk dörögnek. Zene ez a fülnek, hiszen füst és láng ide vagy oda, győzelmet idéz.

Görgey a győzelem után megírhatta hadijelentésében: „Miénk a győzelem!" Kossuth 7-én, Gödöllőn a következőt írta az Országos Honvédelmi Bizottmánynak: „Tegnap vitéz seregeink az ellenségnek seregét Isaszeg vidékének irtózatos pozícióiból tökéletesen kiverte. Tisztelettel kell meghajolni Görgey fővezér előtt, a többi vezérek előtt és az egész lelkesült hadsereg előtt. Minden ember teljesítette kötelességét." Görgey csapataihoz ezeket a szavakat intézte: „Győzelemről, győzelemre hordjátok zászlóitokat. Nagy tettek tükrözik vitézségeket és bátorságokat."

Wysoczki József vezetésével a lengyel légió is hősiesen helytállt. A magyar nemzet és Isaszeg ezt sosem felejti el nekik. Tudták-e a velünk küzdő polákok, hogy Isaszegre egykoron lengyeleket telepítettek, s a háborútól rettegő békés civilek közt ott voltak honfitársaik leszármazottai is?

Leszáll az est. A honvédsereg ma este ünnepel. A hagyományőrzők együtt vacsoráznak, közös asztalnál császári vértesek és magyar huszárok. A hagyományőrzők nem ellenségei egymásnak…

(További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Rácz Tünde