Ünnepélyes könyvbemutató a Nemzetvédelmi Egyetemen

A megjelenteket – köztük dr. Szarka Gábort, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnökét, Visi Tibor ezredest, a ZMNE megbízott főtitkárát, Szakály Sándor történész professzort, a díszkötet lektorát, a könyv szerzőpárosát: Siposné Kecskeméthy Klára ezredest, a ZMNE tanárát és B. Kalavszky Györgyit, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum muzeológusát, valamint a mai és egykori ludovikás hallgatókat – dr. Isaszegi János nyugállományú mérnök vezérőrnagy, a Zrínyi Média könyv- és kiadvány-szerkesztőségének vezetője köszöntötte.

Mint elmondta: a Zrínyi Média ebben az évben – például az EU-elnökségünk kapcsán – már több könyvet is kiadott. Emellett pedig készül a Ludovika kötet „kistestvére" is. A „Jutastól Szentendréig" munkacímet viselő kiadvány az altiszteknek, tiszthelyetteseknek emléket állító album lesz. Elhangzott az is: éppen e könyvbemutató napján kapták meg a Nándorfehérvártól a Corvin-közig című kiadványt a nyomdából.

Isaszegi János köszönetet mondott a könyv elkészültében közreműködőknek, így a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak és a HM Térképészeti Kft-nek.

Ezt követően dr. Szarka Gábor tolmácsolta Hende Csaba honvédelmi miniszter üdvözletét és köszönetét, hogy „megvalósult egy közös álom, amelyre méltán lehet büszke a Zrínyi Média, a HM HIM és mindenki, aki a Ludovika eszmeiségét őrzi, ápolja és gazdagítja."

A kabinetfőnök méltatta a kötet megjelenését, idézvén Kossuth Lajost: „A haza örök, s nemcsak az iránt tartozunk kötelességgel, amely van, hanem az iránt, amely lehet, s lesz."

A kabinetfőnök – aki maga is a ZMNE hallgatója, majd tanára volt és a mai napig büszkén vallja a ludovikás eszmeiséget – leszögezte: a Ludovika történelem. Vagyis hiába tiltották évtizedeken át a katonaszakma nagy része, illetve a nagyközönség előtt, a tudomány hozzáférhetővé tette. Siposné Kecskeméthy Klára és Bánffyné Kalavszky Györgyi szépséges kötete ezt a történelmet tárja elénk. Azt a két évszázados utat, amit a Ludovika Akadémia és növendékei, a ludovikások bejártak – fogalmazott.

Szarka Gábor rámutatott, hogy „aki átlapozza ezt a kötetet, láthatja: a Ludovika olyan hagyomány, amit érdemes követnünk." Hiszen tény, kitűnő embereket képzett, s egyetlen szempontot tartott szem előtt: az emberi minőséget. Ez a minőség olyan erényekből állt össze, mint a kötelességteljesítés, a megbízhatóság, a felelősségvállalás, a tisztesség és a becsület – és mindenekelőtt a haza szolgálata. E minőségből sarjadhatott ki a teljesítmény, amely lehetővé tette, hogy a mindenkori honvédtisztek megállják a helyüket. Megállták mindenhol az életben. A csatatéren éppúgy, mint a hadifogságban, vagy később a recski táborban és a civil élet számtalan területén.

A Ludovika hagyomány, amelyet sokan örököltünk – folytatta Szarka Gábor. – Vagy a családból, vagy az általunk megismert ludovikásoktól. Ám hagyományt nem lehet úgy örökölni, mint egy ezüst cigarettatárcát. Meg kell szereznünk magunknak, csak akkor válik életünk részévé. A szerzők pedig kutatni kezdték ezt a nagyszerű történetet.

„A magam részéről más utat választottam: azért lettem honvéd és honvédtiszt, mert szerettem volna én is azok közé tartozni, akik a honvédelem hivatásában töltik az életüket. A ludovikások példáján láttam, hogy ez mennyire szép és nagyszerű dolog" – mondta.

Szarka Gábor kitért arra is, hogy ezért az eszményekért indították útnak újra a Ludovikát, a ludovikás hagyományt. Szeretnék, ha ezen eszmények szerint rendeznék életüket az elkövetkező honvédnemzedékek.

A kabinetfőnök szólt a jelen feladatairól is, különösen most, hogy a technika és az informatika ilyen rohamléptekkel halad, ám kiemelte: a cél sohasem változik! A célt csak az ember képes elérni, aki tudja, honnan jön s hová megy. Aki testben és lélekben szó szerint mindenre felkészült. Aki nem téved el sem az életben, sem a harcmezőn. Aki tudja, mi a feladata és mi a célja.

E gondolatsort tovább fűzve Szarka Gábor az ifjú ludovikásokhoz intézte szavait: „Ennek a közösségnek az a feladata, hogy a Ludovika nevet újra tartalommal töltse meg. Amilyen ennek a közösségnek a viszonya a becsülethez és a szakmai alázathoz, az elvégzett munkához és a kiküzdött teljesítményhez, olyan lesz az értéke a ludovikás névnek is. Most, amikor a honvédelem teljes rendszerének a megújításán dolgozunk, mindannyian azt szeretnénk, hogy ennek a névnek komoly értéke legyen" – fogalmazott.

Ezután a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke nagyrabecsülését fejezte ki a szerzőknek, valamint a Zrínyi Média munkatársainak, hogy megvalósították e csodálatos kiadványt. Elmondta: e hagyományokból építkezzenek a mai hallgatók, s az a cél, hogy valamennyi ludovikás megkapja ezt a művet.

Ezt követően Szarka Gábor mintegy jelképesen átadta a Ludovika című könyvet Molnár Zsolt alezredesnek, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnokának, valamint Molnár Péternek, a ZMNE Hallgatói Önkormányzat elnökének.

Az ünnepélyes aktus után elismerést vehetett át Isaszegi János, illetve a kötet szerzőpárosa.

A könyvbemutató végén Siposné Kecskeméthy Klára és B. Kalavszky Györgyi a kötet születésének személyes körülményeiről számolt be, majd Damó Elemér, Martin Kornél és Kós Ottó hajdani ludovikás hallgatók emlékeztek vissza diákéveikre. Szavaikból kitűnt, hogy szívük mélyén őrzik emlékeiket, nemkülönben az elveket, amelyek szerint éltek: feltétlen hazaszeretet, abszolút becsület, feddhetetlenség, bátorság, kitartás és bajtársiasság. A zászló iránti hűséget, amelyre fölesküdtek, megkérdőjelezhetetlennek tartják.

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária

További képeinkért kattintson galériánkra!