Végh Ferenc könyvet és történelmet írt
Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2014. május 19. 18:30Végh Ferenc egykori vezérkari főnök történelmet írt, nemcsak kézzel és tollal, hanem az életútjával – mondta dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök május 19-én, hétfőn a Stefánia Palotában, ahol „Véghelszámolás − A korszakváltás katonája” címmel mutatták be a nyugállományú vezérezredes könyvét.
Galéria
Videó
Elmondta azt is, hogy Végh Ferenc neve azoknak is jelent valamit, akik nem szolgáltak alatta, mert a mai napig emlékeznek rá és megismertetik a munkásságával a pályakezdőket is, sőt még külföldön sem felejtették el, mert „beírta a nevét a történelembe".
Benkő Tibor beszéde végén azt mondta: az egykori vezérkari főnök jelentős szerepet játszott a NATO-hoz való csatlakozásban. „Én demokratikus vezetőként ismertem meg őt, és a könyv is ezt erősítette meg bennem" – fűzte hozzá.
Végh Ferenc a dedikációk után a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: többnyire levéltári anyagok nélkül, az emlékezetére hagyatkozva írta meg a kötetet, amely leginkább egy memoárra hasonlít. Főként a korról, a pályáról, a hivatás szeretetéről szól és arról, hogy miként zajlott a Varsói Szerződéstől a NATO-ig tartó hosszú út. „ A hitvallásom a könyv első oldalain található, ebben leírtam, hogy nem születtem katonának, de azzá tettek az évtizedek és a kollégáim, akikkel az élet állomásain találkoztam" – tette hozzá.
Elmondta azt is, hogy a könyvet fiatal, a pályájuk elején lévő hadfiaknak is szánja, és azt üzeni nekik, hogy „érdemes katonának lenni, érdemes a haza fegyveres szolgálatát választani, még akkor is, ha ma már más korban élünk, és érdemes tanulni is, hiszen a fegyver és a tanulás összetartoznak".
A Zrínyi Kiadó gondozásában megjelent kötetről a kiadó megbízott vezetője, dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy azt mondta: december óta dolgoztak a könyv megjelentetésén, amire végül néhány hónap alatt sor is kerülhetett. A 464 oldalas kötetben összesen 138 illusztráció is helyet kapott.
Az egykori vezérkari főnök 1967-től 2002-ig volt a honvédség aktív tagja, 1996-tól 1999-ig az első számú katonaként vezette a szervezetet. A munkásságából kérdésünkre kiemelte a tisztté avatását, amelyet feledhetetlennek nevezett, majd a harckocsialegység-parancsnoki éveket, a moszkvai továbbtanulást, a katonai középvezetői munkásságát és az amerikai tanulmányait. Az utóbbival kapcsolatban megjegyezte, hogy az elsők között volt, akik kimehettek az Egyesült Államokba továbbképezni magukat.
Vezérkari főnökként a legfontosabb feladata a NATO előszobájának számító Partnerség a Békéért (Partnership for Peace, PfP) -programban való részvétel volt, majd pedig az 1997-től 1999-ig terjedő időszak, amikor konkrétan a NATO-tagságra való felkészülést irányította.
Fotó: Rácz Tünde