Versenyfutás az idővel: az első menet

A külvilágtól elzárt településeken rendőri és katonai felvezetéssel haladó autóbusz-konvoj ablakaiból a hazai sajtó munkatársai mellett angol, spanyol, francia, japán tudósítók is kíváncsisággal vegyes félelemmel tekintgettek a két méter magas árhullámmal megjelölt házak felé. A kiürített házsorok között csak a speciális ügyeletek – mentők, szeretetszolgálatok – gépkocsijai jelezték: itt már mindent és mindenkit a védekezésnek rendeltek alá.

Devecser és Kolontár között a vörös árral borított egykori szántóföld mellett állt meg először konvojunk. A háttérben már földmunkagépek készítették a hétfőre igért gátrendszer alapjait. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkár szavaiból egy gigantikus terv részletei bontakoztak ki. – A tervezéstől a kivitelezésig mindössze 3 napunk van, hiszen versenyt futunk az idővel. Az iszaptározó gátján a bekövetkezett törés mellett az északi oldalon szakembereink repedéseket mérnek, melyek mérete és változásai azt jelzik nem kerülhető el a következő átszakadás, idejét legfeljebb késleltetni tudjuk. A feladat most megvédeni Kolontár eddig éppen maradt részeit, ezért 620 méter hosszban kőből, földből és geotextiliából egy 3,5 méter magas gátat építünk. A gát terveit mérnökök készítették, így az örökre a táj része marad – védműként és mementóként…

 

Kolontár, a félig halott falu főutcáján már a Magyar Honvédség helyszíni vezetői, Fucsku Sándor dandártábornok, az Összhaderőnemi Parancsnokság (ÖHP) törzsfőnöke és Szombati Zoltán ezredes, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnoka is segít az újságírók informálásában.

Az ÖHP törzsfőnöke – aki 40 órája van talpon – szavaiból egy katonásan szervezett és precízen végrehajtott mentőakciót ismerhetünk meg. – A térségbe rendelt alakulataink azt tették, amihez értenek. A vegyivédelmisek az utak és mentesítendő járművek mosását és fertőtlenítését végezték, a szentesi műszaki ezred katonái az ár elsodorta beton híd elemeire építették rá a fémszerkezetű ideiglenes hidat, ami jelenleg összeköti most Kolontár két részét, így biztosítva a közlekedést a speciális járműveknek. De amivel talán a legmegelégedettebb vagyok – emelte ki a tábornok –, hogy gépjárművek összevonásával, vezetők biztosításával 3000 fő szállításának lehetőségét tudtuk garantálni veszély esetére. Ehhez több alakulat – Győr, Tata, Székesfehérvár, Veszprém, Kaposvár – katonáit mozgósítottuk, akik közös munkája a tűzoltókkal, rendőrökkel és a katasztrófavédelem szakembereivel garantálta a mostani felkészülési időszakhoz szükséges nyugodt, biztos hátteret.

Némi hegymászást követően a közel 20 méter magas 10-es tározó gátján aztán a saját szemünkkel is meggyőződhetünk róla, hogy nagy szükség van a nyugodt kármentő és kármegelőző munkákra: közeleg a második menet, melyre már felkészülten kell készen állnunk.

 

A tározó felszíne mintha a Vörös Bolygó egy darabja lenne, a ráncosra száradt vörösiszap-tóban világosabb vörös csíkok jelzik, hogy van még itt közel 500 ezer köbméternyi elmozdulásra váró – és képes! – lazább halmazállapotú zagy is… A helikopterekről vasrudakat süllyesztettek az iszap felszínébe: van, ahol ezek csak egy méterre süllyedtek el, de olyan is, ahol még négy méter mélyre, jelezve, hogy ott még képlékeny massza van a felszín alatt…

De a legfélelmetesebbek az északi falon keletkezett repedések, melyek nagysága és iránya előrevetíti a következő omlás helyszínét – alig 50 méterre a kiszakadt saroktól. Ezekkel a repedésekkel futnak most versenyt a térségben dolgozó szakemberek – fáradt arcukat, és a vörös portól égő szemüket látva minden tiszteletet megérdemelnek –, akik feladata a védőgát felépítése, és ha felvisítanak a szirénák Devecser utcái felett, az emberi életek és javak mentése lesz.

 

Fotó: Tőrös István