Egy különleges látogató – a kulisszák mögött

A december 18-án véget ért látogatás előkészítése hónapok óta, de a nyilvánosság tejes kizárásával történt, hiszen a magas rangú vezető jelenléte kiemelt biztonsági kockázatot is jelentett. A Kabulban és Mazar-e Sharif-ben eltöltött egy-egy nap alatt a Magyar Honvédség főparancsnoka hivatalos tárgyalásai mellett találkozott az Afganisztánban szolgálatot teljesítő kontingensek parancsnokaival, majd – állománygyűlés és videokonferencia keretében – a külszolgálaton lévő katonákkal, valamint megismerte a katonák által a hadműveleti területen használt járműveket, fegyvereket és egyéb felszereléseket, illetve a szolgálati helyek egy részét is.

A közelgő karácsonyra tekintettel a látogató és kísérete nem érkezett üres kézzel, a családoktól a katonáknak küldött személyes ajándékok átadását köztársasági elnöki érmék átvétele előzte meg, a MeS-ben állomásozók pedig Áder János által részben még Budapesten elő-, részben már a helyszínen elkészített halászlét is megkóstolhatták a miniszteri ajándékként érkezett bejglik mellett.

A hivatalos tárgyalások közül kiemelkedett a hétfőn John R. Allen ISAF-parancsnokkal, valamint a Hamid Karzai afgán elnökkel folytatott megbeszélés, amelyek legfőbb tanulságát a köztársasági elnök a sajtó jelenlévő képviselőinek úgy összegezte: szövetségeseink és partnereink nagyra értékelik a magyar katonák afganisztáni tevékenységét és hozzájárulását az ország biztonságának, stabilitásának megteremtéséhez.

„Az önök katonai felkészültsége és bátorsága valódi elismerést vívott ki hazánk számára" – foglalta össze később tapasztalatait az elöljáró.

Az előkészítő, szervező és biztosító állomány számára a hétfő délelőtti legfontosabb és egyben legnagyobb kihívást jelentő feladata azonban kétségkívül a Kabul Nemzetközi Repülőtér táborán kívüli mozgás, az ISAF-főhadiszállására és az afgán elnöki palotába történő utazás megszervezése volt. „A-" és „B-" tervek időjárásra, időpontokra, szállítóeszközre, résztvevőkre, útvonalakra egyaránt. A rossz időjárás és így a helikopterhiány következtében végül „lábon" (katonai szleng – értsd: páncélozott gépjárművekből álló konvojjal) kelt útra a delegáció, amit rövid eligazítás (katonai szóval briefing) előzött meg az utak színével (értsd: veszélyeztetettségével), a várható fenyegetésekkel, a safehouse-okkal, híradással és hasonló, a civil füleknek szokatlan információval kapcsolatosan.

A gépjárművek vezetőit és parancsnokait, ahogy ez egész elnöki látogatás biztosítását is a Különleges Műveleti Kontingens és a Terrorelhárítási Központ állománya vegyesen adta, de szervezettől függetlenül mindenki feszülten figyelte az úton a delegációra leselkedő veszélyforrásokat, amely figyelmet az éppen aznapi kabuli robbantás csak még tovább fokozta.

„A katona legfontosabb fegyvere nem vasból és acélból van, hanem hűségből, akaratból, lélekjelenlétből" – fogalmazott kabuli állománygyűlésen elmondott beszédében a köztársasági elnök, majd e mondatra utalt vissza dr. Benkő Tibor vezérezredes, Honvéd Vezérkar főnök a mazar-i pohárköszöntőjében, amikor azt hangsúlyozta: a katonák nem csak az erőnlétüket és a szakmai tudásukat tekintve felkészültek, hanem fejben és szívben is rendben vannak.

Mindezt az elnöki delegáció is megtapasztalhatta, amikor előző nap Kabulban a narrátor hölgy elérzékenyülve, elcsukló hangon sorolta tovább az ajándékot átvevők nevét, s azokét is, akiktől az ajándék érkezett. Kedvesen megjegyezve közben: „elnézést, ez nem volt betervezve". Végül mégis más vette át a feladatot az őrnagy asszonytól, aki akkor került újra a középpontba, amikor őt szólították az öt éves kislánya, Zsófi által küldött csomaghoz. Körbenézve látni lehetett azt is, ekkor már sokan könnyeztek a teremben – sivatagi egyenruhában és civil öltözetben egyaránt.

Fotó: Koszticsák Szilárd (MTI)