Everything normálno! – Afganisztánból jelentjük

Legalábbis az ukrán nemzetiségű szerelők szerint, akik állításuk bizonyítására a gépek üzemeltetési dokumentációira támaszkodnak. S valóban, a nálunk megszokott üzemeltetés egy kicsit másképp fest így, Magyarországtól 3800 kilométerre.

Igaz, a gép sem ugyanolyan, hiszen itt az Afgán Légierő Mi–17V5 közepes szállítóhelikoptereit használják az afgán, a magyar, az olasz és az amerikai hajózók. A gép már az első pillantásra is eltér a hazai gépkavalkádtól, hiszen a Mi–17, a Mi–17N és a finn Mi–8-as is a hagyományos, gömbölyű, üvegezett orral repül, míg az afgán gépek delfinorrába akár lokátor is kerülhetne. Szintén eltér a hátsó, hidraulikusan működtetett rámpa, amely a klasszikus, kézzel nyitható és repüléshez le is szerelhető kagylóajtókat váltotta fel ennél a típusnál. Az már csak az avatott szemeknek (s abból a 444. századnál akad jó néhány) tűnik fel, hogy a gép farokrészén és törzsén kicsivel több és más antenna látható, mint a Magyar Légierő helikopterein. Az már csak látványos hab a tortán, hogy a külső, navigációs és figyelmeztető fények a hagyományos izzók helyett nagy fényerejű, hosszú üzemidejű LED-ekkel világítanak, így fényüket a napsütésben is jól lehet látni.

A külső mellett a belső tér is kissé eltér. A helikopter belső terét a belülre szerelhető póttartály uralja, amelyet szintén minden repülésnél használnak. A pilótafülke műszerfala és oldalpaneljei is eltérnek, más műszerek, más helyen találhatóak meg. Ráadásul a kilométer helyét a tengeri mérföld (knots) vette át, a méterből láb, míg a higanymilliméter helyett higanyinch. Így a mai nap az ismerkedésé volt, a földön álló gépeket a műszakiak és a hajózók szállták meg. A gépek alapos külső körbejárása és szemrevételezése során minden fontos különbség előkerült: a harmadik váltás csapata igyekezett minden információt belezsúfolni a rendelkezésre álló, sohasem elég hosszú időbe. Majd a pilóták és a fedélzeti technikusok a feketére festett pilótafülkébe ültek be tanulni, míg a műszakiak számára a hajtóművek környéke, az oldalsó szerelőpanelek mögött húzódó terek, rendszerek jelentették a tantermet.

A tapasztalatok sokszor a rohanástól, a kapkodástól is megvédenek. Ha egy gép is repül csak, érdemes kettőt előkészíteni, jól jöhet még a tartalék. Pontosan erre volt példa ma is, amikor az induló helikopteren már a hajtóművek beindítása után derült csak ki, hogy meghibásodott a gép levegőrendszere. Mivel a másik gépet is előkészítették, s megfelelően leellenőrizték, így a hajózóknak „csak" át kellett hurcolkodniuk minden felszerelésükkel, fegyverükkel a tartalék géphez és megkezdhették a tervezett feladat végrehajtását. Persze akkor sem történt volna semmi baj, ha a repülés elmarad: Afganisztánban vagyunk, itt az időből van a legtöbb.

Fotók: Dévényi Veronika