Gépcsere Heratban – Afganisztánból jelentjük
Szöveg: Trautmann Balázs | 2012. szeptember 25. 8:27A Shindandban állomásozó helikopterek száma és immár oldalszáma, sőt, típusösszetétele is megváltozott. Van, amelyikért Heratig kellett repülni, de van, akit csak a hangárból vontattak át. Helyszíni tudósítás Afganisztánból.
Galéria
A Mi–17 Air Advisory Team harmadik váltása eddig csak a Mi–17V5 típussal dolgozott. Az új, negyedik váltás viszont már egy kicsit változatosabb gépparkkal fog repülni: javításának befejeztével a shindandi kavicsos állóhelyre érkezett egy Mi–171-es is. Könnyű észrevenni, hiszen nem csupán az oldalszáma és az álcázófestése tér el a többi Mi–17V5-től, de a hagyományos, buborékosabb orr-rész és a kisméretű időjárás-felderítő radar (hasonlóan a magyar Mi–17N-ekhez) is azonnal árulkodik a „családfán" belüli eltérő változatról. A helikopter egyelőre még a berepülésre vár, a főrotor forgószárnyainak egy kúpban futását már megvizsgálták: két centiméteren belüli az eltérés, így persze „normálno".
A helikopter berepülése már a magyar pilótákra vár, hiszen az ehhez szükséges tapasztalatokkal és persze a berepülő pilóta képzettséggel és engedéllyel csak az AAT–3 és az AAT–4 hajózói rendelkeznek itt a repülőtéren.
A másik helikopterért viszont Heratba kellett átrepülni. A 45 perces út is eseménymentesen zajlott le. Ebben persze szerepe volt a felkészülésnek is, mind az eligazító konténerben, mind kint az állóhelyen. Az eligazítás igazi nemzetközi csapatmunka volt, miképp a repülés is, hiszen a két helikopteren amerikai-magyar vegyes hajózószemélyzet dolgozott. O. őrnagy figyelembe vette azt is, hogy míg a magyarok a típus specialistái, addig a hadszíntéren már az amerikai kollégák mozognak otthonosabban. Mivel az amerikai hajózók már jártak a herati repülőtér azon részén, ahol az Afgán Légierő helikoptereinek állóhelye található, így „szövetségesi segítséget" kért az eligazításon.
Ezalatt a két gép felkészítése is megtörtént a napsütötte állóhelyen. Repülés előtti ellenőrzés, minden a helyén, a gépek üzemképesek, így a géppár hajtóműindításának, kigurulásának és felszállásának már csak a szokásos, élénk kiképzési légiforgalom jelentett kihívást. A repülés legizgalmasabb része a visszatérésbe beiktatott gyakorlat volt, ahol a földi légvédelem előli kitérést gyakorolták. Bár az eddigi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a környék aránylag békésnek tekinthető, de rálövés vagy ezzel fenyegető helyzet bármikor történhet, kialakulhat. Kitérő manőverek végrehajtása, megfelelő gépen belüli és gépek közötti kommunikáció: a gyakorlás kötelező és persze életet is menthet később.
A visszaérkező gépeket az afgán és a magyar műszakiak várták: a repülés során minden rendben volt, így a Mi–17V5-flotta továbbra is teljes létszámban dolgozhat, hamarosan kiegészülve a „kakukktojás" Mi–171-essel. Az AAT–4 váltásának így minden reménye megvan arra, hogy napokon belül teljes erőbedobással és géplétszámmal kezdje meg saját repüléseit, majd a beérkező afgán növendékek kiképzését. Sőt, a hírek szerint hamarosan egy szimulátor is érkezik a nemrég elkészült épületbe, amelyben olyan különleges eseteket is lehet gyakorolni. A szimulátor nagy segítséget jelenthet majd a magyar hajózók képességeinek megőrzésében is.
Délután egy látogatás színesítette a shindandi tábor életét: David Goldfein altábornagy, az Amerikai Légierő Középső Parancsnokságának és egyben a Középső Parancsnokság légiműveleteinek parancsnoka szállt le. A felsorakozott állomány előtt kötetlen előadásban, majd beszélgetésben tájékoztatta az itt szolgálatot teljesítő szövetséges katonákat. A tábornok elsőként köszönetet mondott az itt szolgálóknak, külön megemlítve a magyar kontingenst is. A politikai és biztonsági helyzetértékelés után a katonák kérdéseire felelt, amelynek során kiemelte: minden generációnak kötelessége megvédeni a demokráciát. A haderők feladata készen állni arra az esetre is, amikor a diplomáciai megoldások már nem működnek. Az Egyesült Államok számára fontos, hogy minél több katonai kapcsolatot építsen ki és fejlesszen az érintett térségek országaival, legyen szó közös kiképzésről, haderők közötti együttműködésről, bázis fejlesztésekről vagy éppen a civil lakosság támogatásáról, segélyezéséről.
Fotó: Dévényi Veronika