Háborús viszonyok

PRT-9

2010. SZEPTEMBER−2011. MÁRCIUS

Százhetven kézifegyveres, kézi páncéltörő rakétás támadás, öngyilkos és IED-merénylet, időszakosan teret  nyerő ellenállók, valamint az afgán biztonsági erők és az ISAF által végrehajtott nagyszabású válaszműveletek: az MH PRT kilencedik váltása az egész tartományra kiterjedő, intenzív harcok közepette kezdte meg szolgálatát.

A PRT-9 kontingensparancsnoki
megbízatását dr. Lippai Péter ezredes
az MH 5. Bocskai István Lövészdandár
törzsfőnökeként kapta,
mondhatni, afganisztáni „ismerősként",
hiszen törzsfőnöki beosztásban a magyar
tartományi újjáépítési csoport második
váltásában is szolgált már Afganisztánban.
A két szolgálat körülményei
azonban „fényévnyire" voltak egymástól,
derül ki szavaiból.

2010. szeptember 18-án, feladatuk
megkezdése után tizennyolc nappal tartották
az afganisztáni parlamenti választásokat,
amelyre az ellenállók igencsak
felkészültek: fegyveres támadások,
öngyilkos merényletek tucatjaival, a lakosság megfélemlítésével igyekeztek
meggátolni a választások sikeres lebonyolítását.
A radikális vallási nézeteken
alapuló tálib mozgalom elkötelezett hívei
azonban az ellenállásban részt
vevőknek csak egy töredékét jelentették,
rajtuk kívül ugyanis jelen voltak a
„megélhetési ellenállók", az érdeksérelemből,
kormányellenes érzelmekből,
anyagi, etnikai és hatalmi megfontolásból,
vagy éppen kényszerből csatlakozott
csoportok is. Az is gyakori volt,
hogy a különböző fegyveres csoportok
az évszakoktól függően hol a lázadók,
hol a kormány oldalán harcoltak.

Külön problémát jelentett a – már a
PRT nyolcadik váltása alatt beindított –
reintegrációs program, amelynek lényege:
a fegyvert letevő ellenállók
„bűnbocsánatban" részesülnek, képzésekkel,
„szakma" és munkalehetőség
adásával segítik visszailleszkedésüket
a normális társadalmi életbe. Közülük
a „megbízhatóak" a kijelölt falvakban
megalapított önvédelmi fegyveres milíciák
tagjai is lehettek; fő feladatuk az
adott település és környéke biztonságának
szavatolása volt. Illetve lett volna,
hiszen a tapasztalatok azt mutatták, hogy
saját vagy mások érdekeitől hajtva,
időnként ők is szembeszálltak a központi
hatalommal.

Mindezen „ellenállók" tevékenysége
azonban nemcsak a választások meghiúsítására
korlátozódott. Az ISAF dél-afganisztáni
sikeres offenzíváit követően
egyre többen szivárogtak át Baghlanba,
és igyekeztek minél nagyobb területeket
uralmuk alá vonni. Tevékenységük
kezdetekben sikeres volt; a biztonsági
helyzet drasztikusan romlott a tartományban,
olyannyira, hogy a már korábbiakban
is kockázatosnak ítélt területek
mellett újabb járások – Burka, Deh
Salah, Pol-e Sehar, Gozrgah Nor – kerültek
ki az ISAF és a PRT rendszeres
jelenléte, „felügyelete" alól. Mindezt
természetesen az északi régió parancsnoksága
sem nézhette tétlenül. Miután
a választások meghiúsítására tett ellenállói
erőfeszítéseket megakadályozták
– ráadásul az ellenállók is kifogytak
lőszer-, fegyver- és logisztikai utánpótlásaikból,
ezért visszahúzódtak –, az
ISAF és az afgán biztonsági erők nagyszabású
műveletekbe kezdtek.

A 2010 októberétől decemberig tartó
Operation Jadid művelet célja a tartományon
áthaladó két fontos útvonal –
a Pluto és az Uranus – által közrezárt terület
(Dand-e Shabaddin) feletti felügyelet
visszaszerzése volt. E térség uralása
azért volt fontos, mert ez biztosította
az ellenállók számára a szabad átjárást
a hátországuknak számító Kandahári-öv és Dand-e Ghori között. A
művelet nem várt eredményt hozott: a
kezdeti, szórványos ellenállás felszámolásával együtt sikerült visszaszerezni
a térség feletti felügyeletet. Ehhez
nagyban hozzájárult az ISAF taktikája
is: a műveletek helyét és idejét minden
lehetséges információs csatornán kiszivárogtatták,
így az ellenállók, értesülve
a hatalmas túlerőről, kalkulálva a várható
veszteséget, inkább lemondtak az
adott területről és kivonultak onnan. Az
Operation Jadid sikerén felbuzdulva az
északi régió rendőrparancsnoka, Daud
Daud tábornok kezdeményezésére elindult
az Újév (Nowrouz) -hadművelet,
melynek célja a Kandahári-öv megtisztítása
volt.

Az Operation Nowrouz volt az első,
teljes mértékben az afgán fél által kidolgozott
és irányított művelet, amelyet
elsősorban az Afgán Nemzeti Hadsereg
(a magyar–amerikai OMLT támogatásával),
valamint a rendőrség kijelölt egységei
hajtottak végre. Az ISAF – bár
erőinek váltási időszaka miatt kezdetekben
ellenezte a műveletet – harcászati,
légi, műszaki és különleges műveleti
támogatást biztosított a siker érdekében.
Ez utóbbiról csak annyit: az amerikai
különleges erők ebben az időszakban
több tucat kiemelési műveletet, rajtaütést
hajtottak végre.

A végletekig
„zaklatott" ellenállók nem is bírták a
nyomást, két vezetőjük személyesen kérte
Lippai ezredest, hogy járjon közben a
műveletek beszüntetése érdekében: cserébe
azt ígérték, hogy az ellenállók is
visszavonulnak. Miután a kontingensparancsnok
már tudta, hogy három nap
múlva úgyis véget ér a hadművelet – háromnapos
gondolkodási időt kérve – ígéretet
tett a közbenjárásra. Így a hamarosan,
„hirtelen" megszakadt műveletek
miatt roppant megnőtt a PRT ázsiója az
ellenállók szemében.

De térjünk vissza a PRT-9 hétköznapjainak
kezdeteire: szolgálatuk úgy
indult, hogy az első lépcsőben kiérkezett
katonáik is kísérték azt a konvojt
2010. augusztus 23-án, amelynek megtámadása
során a PRT-8 két katonája
életét vesztette.

„Talán nem kell mondanom, mennyire
megrázta a csapatot társaik elvesztése"
– mondja a kontingensparancsnok,
majd rögtön rátér arra, hogy
az ilyen traumák mielőbbi feldolgozásában
milyen hatalmas szerepe van a
pszichológusnak és a tábori lelkésznek.
No meg a hazai felkészítésnek, amely
során többek között az MH 5. Bocskai
István Lövészdandár családtámogató
központja által szervezett családi napokon,
kendőzetlen tájékoztatók keretében
ismertetik a hozzátartozókkal a szeretteikre
váró feladatokat, nehézségeket
és veszélyeket.

A magyar PRT-be horvát, montenegrói
és albán katonákat integráltak, a korábbi
német gyorsreagálású alegységet
felváltotta egy megerősített zászlóaljharccsoport
(Task Force Mazar-e Sharif),
és megjelent egy amerikai lövészszázad,
valamint egy ugyancsak amerikai
különleges műveleti osztag is. A
magyar–amerikai OMLT által mentorált afgán zászlóalj is egyre aktívabban
vett részt a műveletekben, és ebben az
időben települt Mazar-e Sharifba egy,
a baghlani műveleteket is támogató
amerikai légi dandár, mintegy hetven
különböző típusú harci és szállítóhelikopterrel.
Camp Pannoniában továbbra
is jelen volt az amerikai előretolt sebészcsoport,
a kontingens mandátuma
utolsó időszakában pedig kiegészültek
még egy amerikai falustabilizációs csoporttal
is.

A PRT-9 számára mindez többek között
azt jelentette, hogy sebesültek tucatjai
érkeztek a táborba, akiket el kellett
látni, és minden fent említett erő logisztikai
hátterét nekik kellett biztosítani.
Mindezek mellett az összes
művelethez gyorsreagálású
erőt biztosítottak,
folytatták jelenlét-demonstráló
járőrözéseiket,
s végül, de nem
utolsósorban az alaprendeltetésük
szerinti
tartományi újjáépítési
munkájukat is végezniük
kellett.

„Voltak napok, amikor
a tábor befogadóképességének
százhúsz százalékán
üzemeltünk" –
mondja Lippai ezredes.
Mindezt természetesen nem lehetett
volna véghezvinni a kontingens
roppant felkészült és motivált
katonái nélkül. Hiszen helikopterek tucatjai
jöttek rendszeresen tankolni, máskor
öngyilkos merénylők által megrongált
harcjárműveket kellett helyrepofozni,
és folytathatnánk a sort. Egy biztos
– teszi hozzá a parancsnok –, a teljes
váltás, így a kontingens gerincét adó
MH 5. Bocskai István Lövészdandár katonái
is maximálisan helytálltak e nehéz
körülmények közepette. (Ehhez minden
bizonnyal az is hozzájárul, hogy a
„bocskais" gyakorlat szerint csak olyan
katona mehet műveleti területre, aki már
otthon, az országvédelmi feladatok során,
CREVAL- (Combat Readiness Evaluation)
-ellenőrzésen is bizonyította felkészültségét.)

Ilyen háborús körülmények közepette
a 9. váltás értelemszerűen nem végezhetett
klasszikus újjáépítési munkát. Ezt
az is akadályozta, hogy nekik sem volt
gazdasági tanácsadójuk, a hároméves
helyi tapasztalattal és kapcsolatrendszerrel
rendelkező Tölli István nagykövetet,
politikai tanácsadót pedig időközben
hazarendelték. Mivel ebben az
időszakban késett a központi költségkeret
is, a Honvédelmi Minisztérium által
biztosított CIMIC-keretből jószerével
csak a biztonsági beruházásokra futotta.
Az e helyzetben választott elv szerint
azonnal benyomultak azokra a területekre,
ahonnan a szövetséges műveletek
miatt kivonultak az ellenállók, hogy
a térséget megtarthassák, illetve rövid
távú projektjeikkel, segélyezéseikkel támogathassák
és maguk mellé állíthassák
a lakosságot.

Kiemelkedő helytállás

A PRT 9. váltása mindvégig súlyos
harcok közepette látta el feladatát.
Felkészültségüket, szakmai
hozzáértésüket és áldozatvállalásukat
mi sem bizonyítja jobban,
mint az, hogy a váltás katonái
közül huszonegyen kapták meg
a Kardokkal Ékesített Szolgálati
Érdemjel valamely fokozatát. A
harchelyzetben mutatott példaértékű
helytállást elismerő kitüntetést
a váltás parancsnokának javaslatára
alapította a honvédelmi
miniszter.

Szabó Béla

Fotó: Dr. Lippai Péter ezredes

Forrás: Magyar Honvéd 2013. február

(Folytatjuk!)