Kétszáz nap a hadszíntéren

„Egy parancsnoknak mindig határozott és kész elképzeléseinek, terveinek kell lennie, szótárában nem létezhet az a kifejezés: nem tudom. Ez a két szó gyilkos, pusztító erejű. Még akkor is tudnia kell, mit kell csinálni, mikor nem tudja…" Ehhez tartottam magam. A kérdésre a választ igazából akkor kaptam meg, mikor az elődömtől átvettem a beosztást, és magamra maradtam a csapatommal. Ma, a misszió végén már pontosan tudom, mit jelent: „Járj nyitott szemmel, vedd észre a problémát, és keress rá megoldást".

Kiutazásunk előtt ismertettem kollégáimmal az elvárásaimat, de konkrét feladatot nem tudtam részükre akkor meghatározni, hiszen úton voltunk az ismeretlenbe. Egy olyan világba, ahol jelenleg háború folyik, a társadalmi, erkölcsi, vallási berendezkedés teljesen más, mint amiben mi felnőttünk, szocializálódtunk. Hiába kaptunk alapos felkészítést mindenre kiterjedően – hadszíntérismeret, társadalmi berendezkedés, vallás, tolmácskezelés, kommunikáció stb. –, a valóság mégis teljesen más volt. Azonban el kell mondanom mégsem volt haszontalan. De mégis, az, mikor egy tanácsadó szemtől szemben áll egy mentorálttal, egészen más, mint amikor a gyakorlás, a felkészülés során történik meg ugyanez. Ott még lehet hibázni, de itt, a végrehajtás során már nem. A tanácsadó által kimondott minden szónak súlya van, amit később az afgán partnerek számon kérnek rajtunk.

Napi életünk arról szól, hogy a táboron kívül a szakterületünknek megfelelő kollégát rendszeresen a munkahelyén meglátogatva olyan ötletekkel, iránymutatással látjuk el, ami elősegíti a hazájukban hosszú ideje húzódó háború megnyerését.

Hogy mit is jelent a tanácsadói munka? Ezt a kérdést mi is feltettük magunkban, vagy egymás között a felkészülés során, de nem árulok el titkot azzal, hogy néha most is felvetődik bennünk. Meg kell ismerned a kollégáidat, tisztában kell lenned a környezeteddel. Nyitott szemmel kell járnod, élned, és ha ismered a munkád, elfogadnak kint az afgán barátaid, lesz esélyed arra, hogy tegyél valami hasznosat Afganisztánért.
A tanácsadás napi szinten folyik, aminek eredményét jelentések formájában küldjük tovább a parancsnokság felé. A napi kijárás nem valósítható meg, de a kieső napokon telefonon tartjuk a kapcsolatot a kollégánkkal. A sikeres misszió érdekében szoros kapcsolatot ápolunk a többiekkel is, ezen kívül a környékbeli iskolákat, intézményeket is meglátogattuk, illetve a tanácsadókkal heti szinten, szükség esetén naponta találkozunk.

Felelőtlenül, mögöttes tartalom nélkül nem lehet ígérgetni, erre hívtam
fel leginkább kollégáim figyelmét, akiktől nagyon sok segítséget kaptam a
munkámhoz. A felkészülés során jól megismertük egymást, hiszen
márciustól kezdődően már együtt voltunk. Tudtam, kitől mire számíthatok,
kitől mit várhatok el. Most, a misszió végén már elmondhatom:
egyikükben sem csalódtam. Felemelő és megtisztelő érzés volt vezető
tanácsadóként és egyben rangidős nemzeti képviselőként Afganisztánban, a
TAAC-N parancsnokságon ezekkel a magyar katonákkal együtt szolgálni.
Azt, hogy rangidős nemzeti képviselőként én tűzhettem fel a zubbonyukra a
misszió végén az RS-medált, nem feladatnak, hanem sokkal inkább
elismerésnek tekintem. Megvalósították mind azt, amit kértem tőlük:
együtt megyünk és együtt jövünk, mert one mission, one team.