Pilátustól a Golgotáig…

Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe. Hogyan készültek rá a KFOR kontingens tizenkettedik váltásának katonái, és hogyan készült rá a tábori lelkész?

A nagy feladatokra, eseményekre mindig szükséges felkészülni. Egy misszióban szolgáló katona ezt jól tudja, hiszen a missziót mindig több hónapos felkészítés előzi meg. Nincs ez másként az egyházi ünnepeknél sem. Az egyház legfontosabb ünnepét, a húsvétot is egy negyvennapos felkészülés − a bűnbánati időszak − előzi meg, melyet nagyböjtnek hívunk. Ez alatt az ember megtisztítja a lelkét, rendezi gondolatait a kiengesztelődés és lemondás révén. E felkészülés segítségével tudjuk igazán átélni a húsvéti misztériumot, amit Jézus Krisztus szenvedése, kereszthalála és feltámadása jelent számunkra. Szentmisékkel, valamint keresztútjárással készültünk a húsvéti ünnepekre, melyeken mindig szép számmal vettek részt a katonák. A magyar katonák Letnicába zarándokoltak el, a Fekete Madonna templomába. Kalkuttai Szent Teréz ebben a templomban kapta meg fiatalon a hivatását. Érdekesség, hogy még a helybéli iszlám vallásúak is gyakori látogatói a templomnak. A következő állomás a katolikus Stubla e Epreme faluba vezetett, a Szent József-templomba illetve a Szent József-hegyhez, ahol végigjártuk a keresztutat.

A nagyhét szertartásai nemzetközi környezetben zajlottak, mivel a különböző nemzetek tábori lelkészei úgy döntöttek, hogy egy helyre, a KFOR-parancsnokságra szervezik a közös szentmiséket, hirdetve ezzel is az összetartozást és a keresztények egyetemességét. Nagycsütörtökön Olaszországból érkezett Santo Marciano tábori püspök atya, aki a szertartásán három magyar katonának is megmosta, megtörölte, majd megcsókolta a lábát, ahogyan azt Jézus is tette az apostolokkal az utolsó vacsora előtt. A lábmosás szimbolizálja az egymás iránti alázatot és szeretetet. Nagypénteken felelevenítettük Jézus keresztútjának 14 stációját a püspök atya vezetésével, a részt vevő nemzetek nyelvén. Két állomáson, magyar nyelven hangzott el az evangélium és az elmélkedés, melyből az egyiket Gacsal János alezredes, a kontingens parancsnoka olvasta fel.

Tábori lelkészként az idei húsvétkor mi okozta a legnagyobb örömet?

Egyértelműen a másokért való tenni akarás okozta. Éreztem, hogy tehetek valamit a katonákért, és ezáltal tehetek Jézus Krisztusért. Meg kell említenem, hogy számomra nem feltétlenül a tömeges „események" a legfontosabbak. Sokkal inkább fontosnak tartom azt, amikor egy katona személyesen megkeres, és leülhetek vele beszélgetni… Ha lehet így fogalmazni, ez a hivatása szépsége, öröme egy tábori lelkész számára! Húsvét üzenete, hogy a feltámadt Krisztusból fakadnak eszményeink, de a jövőbe vetett reménységünk is. Ebben a fényben látjuk meg, hogy mi a feladatunk a világban. A feltámadt Krisztus ad erőt emberi, katonai és keresztény hivatásunk teljesítéséhez.

Fotók: a szerző felvételei