Egyáltalán nem a béke szigete
Szöveg: Kecskeméti József | 2009. július 15. 15:061974. júliusában döntötték meg Görögország által támogatott, görög katonatisztek III. Makáriosz ciprusi érsek hatalmát, aki az első államfő volt. A puccs következtében Törökország öt nappal később lerohanta az országot, és elfoglalta csaknem a felét. A sziget azóta is megosztott, az ENSZ csapatai – köztük magyar katonák – több, mint 40 éve állomásoznak Cipruson.
Nem áprilisi tréfa
A függetlenség aláírása ellenére az alig 10 ezer négyzetkilométernyi szigetnek vállalnia kellett, hogy területén továbbra is állomásozhatnak a brit csapatok. A kontraktus egyéb kikötéseket is tartalmazott. Így például rögzítette, hogy az ország hatalmi gépezetében a görög-török népesség részesedését. A kvóta 70-30 százalék volt. A kialakított új alkotmány az enosis tilalmát is rögzítette. Ez utóbbi Ciprus Görögországhoz való csatolását hivatott megakadályozni. Az enosis tilalma jelentős görög tiltakozást váltott ki, aminek következtében megerősödött az EOKA-B nevű görög-ciprióta félkatonai szervezet, ami 1971-ben jött létre. Ennek kvázi elődje az EOKA (Ciprusi Harcosok Nemzeti Szövetsége) azonban már 1955-ben megkezdte tevékenységét, ami végül is a sziget függetlenségéhez vezetett. Ugyanez a csoport is zászlajára tűzte a görög-ciprusi egyesítést, a fő célja még a britek kiszorítása volt a szigetről. Az összehangolt támadás április elsején kezdődött meg egy nicosiai adó, a Wolseley laktanya, valamint egyéb famagustai célpontok ellen.
Hatékony szervezet
Az EOKA deklaráltan a brit hadsereg ellen kívánt fellépni. Az összecsapásokban a szervezet tagjai mintegy 105 britet, illetve 53 rendőrt öltek meg. Ugyanakkor civilek ellen is szerveztek akciókat; olyan polgári személyek ellen, akikről azt sejtették, hogy a britekkel konspirálnak, illetve a számukra kémkednek. Az akciókat meglehetős hatékonysággal szervezték meg és hajtották végre. Összesen 230 személy ellen kíséreltek meg támadást, akik közül csupán 13 úszta meg sértetlenül 148-an meghaltak, a többiek megsérültek. Az elismert halálos áldozatok közül 23 volt baloldali gondolkodó. Mindez nem maradhatott válasz nélkül. Ciprus kormányzója John Harding tábornagy első intézkedései között a sziget rendőri állománya helyi kisegítő személyzetének bővítését tűzte ki célul. Tette mindezt annak ellenére, hogy tapasztalt tisztségviselők arra figyelmeztették, hogy az aránytalan bővítés – egy szinte jóformán teljes török tartalékegység jött létre – tovább szítja az etnikai konfliktust.
1956-ban az EOKA fokozta a tevékenységét. Ennek egyik jelentős példája az a merénylet volt, amiben életét vesztette William P. Boteler, aki diplomácia fedésben dolgozó CIA-tiszt volt. George Grivas az esemény után azonnal közleményt adott ki, melyben azt taglalta, hogy az akció célpontja ténylegesen a CIA tisztviselője, illetve amerikai állampolgárok voltak, egyúttal arra figyelmeztette az amerikaikat, hogy saját biztonságuk érdekében kerüljék el azokat a helyeket, melyeket a britek rendszeresen látogatnak. Ugyanakkor a válasz sem sokáig váratott magára. Még az év októberében a Karvaly hadművelet keretében elfogták a britek az EOKA egyik vezetőjét Pilots Christofot, majd 1957-ben a makariaszi csatában – mások mellett – az EOKA második számú embere, Grigoris Afxentiou esett el. Ezt követően számos EOKA-tagot végeztek ki. Mindezek ellenére az EOKA egészen 1959-ig folytatta tevékenységét, amíg a sziget jövőjét alapjaiban befolyásoló Zürichi Egyezmény előkészítése el nem kezdődött.
Etnikai szembenállás
Az 1974-ig működő félkatonai szervezet egyértelműen III. Makáriosz elmozdítását, esetleges kivégzését, valamint az enosist, Görögország és Ciprus egyesítését tűzte zászlajára. Az EOKA-B létrejöttében az egyik legfontosabb előzmény az volt, hogy 1967-ben puccsot hajtottak végre Görögországban és megdöntötték a legitim miniszterelnök hatalmát és a katonai junta vette át a hatalmat. A puccsban résztvevő tisztek hatalma egészen 1974-ig tartott. Az addig száműzetésben élő George Grivas a puccs után tért vissza Athénba, hogy a juntát segítő szélsőjobboldali, nacionalista szervezetet hozzon létre. Az EOKA-B-t a nemzetközi közvélemény egyértelműen terrorista szervezetnek minősítette. II. Makáriosz egy ,az ENSZ-ben elmondott beszédében osztotta ezt a véleményt. Mindezeket a nemzetközi közösség arra alapozta, hogy a szervezet számos ciprusi görög szocialista politikus ellen követett el merényletet, egyebek mellett a kormány egyik minisztere ellen is, sőt egy sikertelen merényletet III. Makáriosz ellen is megkíséreltek.
1974-ben új vezetés került az EOKA-B élére, minek következtében a szervezet egyre inkább a katonai junta befolyása alá került. Az év július 15-én Dimitrios Ionnides diktátor és – a görög Nemzeti Gárda segítségét elfogadva – az EOKA-B puccsot kísérelt meg Cipruson, melynek célja III. Makáriosz elmozdítása volt. A diktátor egyébként – bár tevékenyen részt vett a katonai puccs előkészítésében, hosszú ideig igyekezett háttérben maradni. Az akció sikerrel zajlott le: Ciprus első miniszterelnökét elmozdították hivatalából, s helyére Nikos Sampsont ültették. Az ország második miniszterelnökének jóformán egyetlen célja volt, hogy Ciprust Görögországhoz csatolják. Azonban nyolc nappal kinevezése után már kénytelen volt lemondani. Ugyanis a puccsot nem nézhette tétlenül a sziget függetlenségét egyezményben rögzítő három tagállam egyike, Törökország sem. A beavatkozást az tette lehetővé, hogy az 1960-as egyezmény rögzítette Törökország jogát ahhoz, hogy biztosítsa a sziget függetlenségét, valamint megóvja a ciprusi törököket. Az akció az Attila hadművelet nevet kapta.
Zöld Vonal
A szigeten 1974-ben alakult ki az úgynevezett Zöld Vonal, ami gyakorlatilag egy átjárhatatlan tűzszüneti zóna. A demarkációs vonal 180 kilométer hosszan osztja ketté a szigetet, köztük olyan fontos részeket is, mint a főváros Nicosia. A Zöld Vonal mentén szinte mindennaposak voltak a konfliktusok. A legutóbbi – nagy nemzetközi port felvert – esemény 1996-ban volt. Ekkor egy, a sávon átjutni próbáló görög ciprusit, Tasos Isaakot vertek agyon, illetve alig két nappal később – egy szintén görög-cipriótát – Solomos Soloumot lőttek le. Utóbbi egy észak-ciprusi lobogót próbált letépni egy zászlórúdról. Tasos Isaak ügyében egyébként az Interpol nyomozást is indított. A szigeten a rendre egyébként 1964. óta az ENSZ erői, az Egyesült Nemzetek Ciprusi Békefenntartó Erői (UNFICYP) vették át a felügyeletet. A UNFICYP soraiban 1995. óta a Magyar Honvédség erői is részt vesznek. A soknemzetiségű „kéksisakos" alakulat mintegy 850 fővel biztosítja a térségben a nyugalmat. Hozzájuk csatlakozik még egy szintén többnemzetiségű, 60 főből álló rendőri alakulat.