„Fényes példa hazaszeretetből”

Székesfehérváron évek óta hagyomány, hogy a lövészkatonák védőszentjének napjához közeledve megkoszorúzzák a Várfal parkban található Szent László szobrot. Így volt ez idén is, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) szervezésében, a katonák, a város és a társadalmi szervezetek képviselői június 25-én helyezték el az emlékezés virágait az emlékműnél.

A katonai rendezvényre közel százan voltak kíváncsiak a város szívében. A történelmi zászlók bevonulása után felhangzott a Himnusz, majd Siposs Ernő Péter ezredes, az MH ÖHP haderő-tervezési főnöke mondott ünnepi beszédet.

Szent László király mindig az ország érdekeit szem előtt tartó szigorú uralkodó és hadvezér volt, aki a hosszú belháborúk során megrendült belső viszonyokat igyekezett helyreállítani és megszilárdítani. Trónra lépésekor a közbiztonságot veszély fenyegette, ezért a gonosztevők ellen drákói szigorral hozott törvényeket. Ám amikor látta, hogy a törvénybe foglalt fenyegetéseknek is van hatása, akkor a szigorúságot az irgalom szelídségével mérsékelte.
Halála mély szomorúságot keltett kortársaiban, és elhunytát három éven keresztül gyászolta a magyar nemzet. Ezt követően a későbbi századokban is lovagias jelleme és igazságszeretete által oly népszerűségre tett szert, mely Szent István királyéval vetekedett – hangsúlyozta Siposs ezredes.

A főtiszt kiemelte: a hadtörténeti kutatásoknak köszönhetően tudjuk, hogy királyként három alkalommal szállt harcba az ország védelme érdekében:
Először az 1085-ös esztendő során, amikor a Felső-Tisza vidékére besenyők hada rontott be. László maga vezette seregeit, és a rabló hordát kemény küzdelem árán futamította meg. E győzelem emlékére hamarosan templom emelkedett a döntő csata színhelyén, mely hirdette, hogy a király kinek tulajdonítja a győzelmet. A besenyők-kunok következő betörése 1091-ben szinte a fél országot felperzselte. Az Al-Duna vidékén tanyázó nomád lovasnép harcosai Erdélyt rohanták le, majd a bihari tájakat pusztították. Onnan távoztukban a Duna-Tisza közét dúlták fel. László király e harcokból is győztesen került ki. A következő évben pedig már orosz földre kellett hadat vezényelnie, hogy a kunok támadásának elejét vegye.

– Szent László király a hazáért vívott harcai során fényes példát mutatott hazaszeretetből, hivatástudatból és fegyelemből. Meggyőződésem, hogy olyan értékek ezek, melyek a jelenkor katonái számára is követendők, hiszen a magyar katona legnemesebb erényeit és nemzeti, hadtörténelmi hagyományainkat tükrözik – mondta Siposs ezredes, aki szerint napjainkban számos új kihívással kerül szembe a katonaság. A mindennapi munka során azonban nem szabad elfelejtkezni a történelmi hagyományok megtartásáról, ápolásáról sem, hiszen az is alapvető cél, hogy a Magyar Honvédség nemzeti haderő legyen.

Az ÖHP haderő-tervezési főnöke hangsúlyozta azt is, hogy mindenki előtt ismeretes a Magyar Honvédség békefenntartásban való szerepvállalása. Katonáink egyre nagyobb számban vesznek részt a világ különböző válsággócainak és konfliktushelyzeteinek rendezésében. Az afganisztáni, a bosznia-hercegovinai, a koszovói, a macedóniai, a ciprusi vagy éppen a sínai-félszigeti eredményes tevékenység jól példázza, hogy a határainkon túl is szükség van a magyar katona munkájára.

A lövész fegyvernemről szólva Siposs ezredes kiemelte, hogy az egyidős a Magyar Honvédség történelmével, és manapság a szárazföldi csapatok alapvető erejét alkotja. A békefenntartók zöme szintén a lövész katonák közül kerül ki. Sokoldalú, nehéz feladataikat ezek a katonák nagy felelősséggel, magas fokú szakmai hozzáértéssel, áldozatkészen végzik. Ennek is köszönhető, hogy haderő-átalakítás emberpróbáló évei alatt a fegyvernemnek sikerült megőriznie a hazai és a nemzetközi műveletekben, a kiképzésben és a gyakorlatokon a tőlük elvárható magas, szakmai színvonalat.

A valaha „gyalogosnak" nevezett katonák mára felkészülésükhöz hatékonyan alkalmazzák a számítástechnika vívmányait, mozgékonyak, légiszállításra alkalmasak, komoly fegyverzettel rendelkeznek – fogalmazott ünnepi beszéde zárásaként Siposs Ernő Péter ezredes.

Megemlékező beszédében Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök kiemelte: az emberi közösségeknek ősi

– A haderő, a katonaság olyan közösség, amely mindig is tisztelte hagyományait, mindig is megbecsülte gyökereit. És e hagyományban, a legelső helyen, Szent László király alakja áll – mondta a megyéspüspök. Hozzátette: a Várfal parkban lévő szobor úgy lett megalkotva, hogy lehetetlenség nem feltekinteni rá. Az ember érzi: mellette kicsi, alázattal kell rá emlékeznie, hogy képes legyen tanulni tőle.

Történelmünk több mint kilencszáz év alatt oly sok emléket őrzött meg Szent László királyról, nincs még egy olyan szent, akit a legendák, az emlékek, a róla alkotott mondák oly színes csokra venne körül. Ezen emlékek között kitűnik emberi termete, kimagaslott a seregből, kitűnt fizikai erejével és szellemi rátermettségével, hiszen azokat a küzdelmeket, amelyeket neki meg kellett katonaként, és királyként vívnia, emberpróbáló erők voltak – fogalmazott Spányi Antal, hozzátéve: László az emberi erényekben is gazdag volt. Ez is olyan példa, amelyre minden embernek, így a katonáknak is szüksége volt és van ma is.

– Aki egy hivatást akar betölteni, aki mások szolgálatára, védelmére akarja az életét szentelni, s aki tudja, hogy küldetése egy nemzet és az ország biztonságának a szolgálata, annak ezekkel az emberi, és katonai erényekkel bőséggel rendelkeznie kell! Hiszem, hogy Szent László kései utódai, a mai katonák is ezekkel az erényekkel ékesek, ezek az erények lelkesítik, ezeknek a szellemében akarják küldetésüket teljesíteni, bárhova is szólítsa őket az engedelmesség, bárhová is küldi őket a parancs, bárhol is kell küldetésüket teljesíteni – mondta Spányi Antal.

Az ünnepség a beszédeket követően koszorúzással folytatódott. A Szent László szobornál elhelyezte az emlékezés virágát dr. Csapó Csilla, Székesfehérvár alpolgármestere, Varga Tamás országgyűlési képviselő, Spányi Antal és Fucsku Sándor dandártábornok, az összhaderőnemi parancsnokság törzsfőnöke is. Ugyancsak megkoszorúzták az emlékművet a Fejér megyei rendvédelmi szervek, a Fejér megyei Nyugállományúak Székesfehérvári Klubjának, a Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a Történelmi Vitézi Rend Fejér megyei Szervezetének, valamint a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Fejér megyei Egyesületének képviselői is.

A lövésznap alkalmából rendezett program a székesfehérvári bevásárlóközpont előtti téren folytatódott, ahova az ünnepség résztvevői a katonanótákat játszó helyőrségi zenekart kísérve jutottak át. Térzenéjükre több százan voltak kíváncsiak, akárcsak a helyőrségben települő alakulatok, vagyis az MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred, valamint az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj bemutatkozására.

Fotó: Szűcs László