Illúzió a közel-keleti béke?

Rijád al-Malki palesztin külügyminiszter tájékoztatta Ban Ki Mun ENSZ-főtitkárt arról, hogy az izraeli hatóságok hogyan lépnek fel a palesztinokkal szemben Jeruzsálemben, illetve az al-Aksza mecset ellen elkövetett izraeli akciókról. Al-Malki azonnali cselekvésre szólította fel a főtitkárt, hogy megakadályozza Izraelt a feszültség további élezésében.
A palesztin külügyminiszter azt követően kért segítséget a világszervezettől, hogy a Fatah mozgalom péntekre tüntetéseket és általános sztrájkot hirdetett a palesztin területeken, hogy “megvédjék Jeruzsálemet", amelynek óvárosában ismét izzik a levegő a vallási feszültségek miatt.

A Fatah központi bizottsága csütörtökön kiadott közleményében úgy fogalmazott, hogy a tüntetésekkel és az általános sztrájkkal “kinyilvánítják a palesztin nép ragaszkodását Jeruzsálemhez, a független palesztin állam örök fővárosához".
A jeruzsálemi Mecsetek terét övező konfliktus szeptember végén újult ki, miután palesztinok tiltakoztak amiatt, hogy zsidó zarándokok léptek a területre. A Mecsetek terén található a Szikladóm és az al-Aksza mecset, s alattuk húzódik a Siratófal. Közleményében a Mahmúd Abbász palesztin elnök vezette Fatah azzal vádolta meg az izraeli erőket, hogy összejátszanak a szélsőjobboldali zsidókkal, akiknek az izraeli rendőrség megengedi a Mecsetek terének meglátogatását és védelmet biztosít nekik, miközben a muzulmán hívőket kitiltja a térről.

Az izraeli-palesztin tárgyalások mihamarabbi felújítását szorgalmazta az amerikai elnök közel-keleti különmegbízottja csütörtökön Jeruzsálemben, ám az izraeli külügyminiszter szerint az átfogó békemegállapodás megkötésére vonatkozó washingtoni cél pusztán illúzió.

Miután Simon Peresz izraeli államfővel tárgyalt, George Mitchell másfél órás négyszemközti megbeszélést folytatott Avigdor Lieberman külügyminiszterrel. Lieberman egyik tanácsadója közölte, hogy a találkozó “nagyon jól" sikerült, de a két politikus nem nyilatkozik a sajtónak.

A tárgyalás előtt Lieberman az izraeli közszolgálati rádiónak adott nyilatkozatában megismételte, hogy irreális a palesztin államot megteremtő átfogó békemegállapodás gyors megkötésének reménye. “Azok, akik hisznek abban, hogy a következő években sikerül megkötni egy átfogó megállapodást, amely lezárja a konfliktust, egyszerűen nem értik a realitásokat. Illúziókat hintenek szét, végső soron csalódást keltenek és egy átfogó válságba sodornak bennünket" – mondta a miniszter, hozzátéve, hogy ezt az álláspontot fogja képviselni Mitchell előtt is.

Magyarázatában kifejtette, hogy a világban több olyan válság van, például a ciprusi, a karabahi, vagy a Falkland-szigeteki, amelyekre nem találtak átfogó megállapodást, “de az emberek megtanultak együtt élni ezzel". Õk “a legdrámaibb döntéseket hozták – lemondtak az erő alkalmazásáról és a terrorizmusról, abbahagyták az egymás elleni uszítást".

Lieberman szerint csak egy ilyen, a nyugalom és a stabilitás időszaka után lehetséges eljutni az átfogó megállapodáshoz.

A miniszter úgy látja, hogy képtelenség megállapodni a kulcskérdésekről, így Jeruzsálem státusáról, a palesztin menekültek visszatérésének jogáról és a zsidó telepekről. Ezért azt javasolja, hogy az izraeli és a palesztin fél kössön egy hosszú távú köztes megállapodást, amely megteremti a biztonságot, fellendíti a gazdaságot és létrehozza a stabilitást, s csak azután foglalkozzon a békeszerződés megkötésével. Rámutatott, hogy az utóbbi 16 év eseményei alapján nyilvánvalóan elhibázott az eddigi menetrend, amelyben az első helyen a békemegállapodás megkötése szerepelt, s csak azután jött a biztonság, a gazdaság és a stabilitás kérdése.

Az izraeli diplomácia új Amerika-stratégiájáról szólva Lieberman hangsúlyozta, hogy nem az eltávolodás a célja, hanem az amerikaiak feladatának megkönnyítése. “Az Egyesült Államok külpolitikája nagyon összetett. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi vagyunk a legfontosabb gondjuk, ami nem igaz" – mondta a miniszter, utalva arra, hogy az Egyesült Államoknak meg kell küzdenie Észak-Korea, Afganisztán, Pakisztán, Irak és Irán problémájával, ráadásul még Izrael is “bonyolítja az életét". Éppen ezért Izraelnek meg kell tanulnia egyedül szembenéznie a problémáival, anélkül, hogy folyton az Egyesült Államok támogatását keresné.