Már nem Washington és Moszkva mond igent vagy nemet

A XX. század minden tekintetben különleges volt – mondta Erdős André a Magyar ENSZ Társaság rendezvényén. Az egykori ENSZ állandó képviselő az okok között a technikai fejlődést, a két világháborút, a totalitárius ideológiák határokon átívelő térnyerését, valamint ennek következtében a két világrendszer katonai, politikai és ideológiai szembenállását jelölte meg. Nem mellékesen az infokommunikáció fejlődésével a világ beszűkült, globális faluvá vált. Mindezek a dolgok alapjaiban határozzák meg, hogy milyen kihívásokkal kell a világnak szembenéznie az új évezred első évtizedében – fogalmazott Erdős André, aki szerint egyáltalán nem nyugalmas a kép.

A gonosz létezik

Erdős André megemlítette: az ENSZ-nek is nagy szerepe van a válsággócok kezelésében. Azonban a helyzet nem ilyen egyszerű. Az I. Öböl-háború idején a Kuvaitot lerohanó iraki csapatokat a nemzetközi szervezet keretei között verték vissza. A kialakult multinacionális koalíciót akkor a kollektív fellépés prototípusának tekintették. Ugyanakkor hamar kiderült, hogy nem modellértékű volt a beavatkozás, sokkal inkább kivétel. Ezt a jugoszláv válság kezelésével magyarázta a volt ENSZ állandó képviselő, aki ugyanakkor hangsúlyozta: a balkáni állam felbomlása váratlan volt, mint ahogy az is, hogy népirtás következhet be Európában.

Visszatekintve két oka is van a frusztrációnak a dél-szláv események kapcsán – hangsúlyozta a diplomata. Az egyik az, hogy az ultranacionalista, intoleráns retorika százezreket képes a szó szoros értelmében megőrjíteni, az ennek következtében megerősödött etnikai és vallási fanatizmus pedig végül kegyetlenkedésbe és népirtásba torkollott a Balkánon. Nem véletlen, hogy Kofi Annan korábbi ENSZ főtitkár jelentésében szokatlan módon arról írt, hogy a gonosz létezik, és megfelelő körülmények közepette a gyűlölet elszabadulhat. A frusztráció másik oka az, ahogy az ENSZ kezelte a válságot. A nemzetközi szervezet azonban nem világkormány, kiszolgáltatott az államok politikai akaratának. Ez különösen igaz az ENSZ Biztonsági Tanácsára. Erdős André szerint, ha a közösségben a jövőben nem lesz kellő politikai akarat arra, hogy határozottan, a megfelelő erőforrások biztosításával és kellő időben lépjen fel a válságövezetekben, akkor könnyen az történhet, mint Jugoszláviában. Az ENSZ BT ugyanis papírtigrissé vált: egyre-másra gyártotta a határozatokat, melyeket aztán nem hajtott végre. A későbbi megoldás azonban újabb sebeket okozott, és megosztotta az ENSZ tagállamait. A NATO bombázások ENSZ felhatalmazás nélkül történtek meg. Később az ENSZ BT tagja, India például úgy fogalmazott, hogy a világ egyik fele ellenezte a beavatkozást. Ez igaz is volt, hiszen India mellett Kína és Oroszország ítélte el a beavatkozást.

Jogilag nem igazolható

Erdős André úgy fogalmazott, hogy a jugoszláviai bombázások jogilag nem voltak igazolhatóak, de politikailag indokoltak voltak. Nagyjából most ez történt az Egyesült Államok 2003-as iraki akciója kapcsán is, azzal a különbséggel, hogy annak indokai a világ számára nem magától értetődőek. Ugyanis mára bebizonyosodott, hogy az ország nem rendelkezett tömegpusztító fegyverekkel, és azt sem sikerült igazolni, hogy Szaddám Huszein rendszere támogatta volna az al-Kaidát. A transzatlanti család mindezek következtében is széttört – mondta a diplomata, aki a világban zajló események kapcsán hangsúlyozta: jelenleg jogbizonytalanság van a nemzetközi jog alkalmazásában, szükség lehet annak módosítására, ám kevés esély van a széles körű konszenzusra.

A bizonytalansági tényezők között Erdős André a geopolitikai változásokat emelte ki. Míg például Montenegró vagy Kelet-Timor az ENSZ jóváhagyása mellett nyerte el függetlenségét, Koszovó egyoldalú lépés következtében lett önálló, s minden ország maga dönti el, hogy elismeri-e. Ugyanez következett be a grúziai hatnapos háború után, amikor is Oroszország sietve ismerte el Dél-Oszétia és Abházia függetlenségét. Igaz, annyi különbség van, hogy míg Koszovót ötven állam – köztük Magyarország – ismerte el, addig a két szakadár államot csupán Nicaragua, a Hamász és a Hezbollah támogatta függetlenségében. Az is jogbizonytalanságra ad okot, ami a pakisztáni-afgán határ mentén zajlik, a tálib erők ugyanis pakisztáni területről lövik a nemzetközi erőket, viszont, ha azok visszatámadnának, akkor egy független állam területén indítanának háborút.

Szép új világ?

A kialakuló új világ egyáltalán nem békés, drámai kihívások tömkelegével kell az emberiségnek szembe néznie – emelte ki Erdős André. A kelet-európai politikai-gazdasági átalakulásával traumaszerű változások indultak meg. Megszűnt az állóvíz, nincs már meg a blokkfegyelem. Mindezek következtében az egyensúlyt fenntartó kölcsönös elrettentés sincs már meg. Már nem Moszkva, vagy Washington mondja ki az igeneket vagy a nemeket – fogalmazott a diplomata. A bizonytalanság a világ más részein is nőtt. A közel-keleti, a balkáni, a ciprusi, a kongói, a kasmíri és más események elkísérnek bennünket az új évezred első évtizedében. Erdős André hozzáfűzte: a nemzetközi közösségnek az úgynevezett összeomlott államokkal (például Afganisztán és Szomália) is kell valamit kezdenie, hiszen ezek a nemzetközi terrorizmus melegágyai lehetnek.

2001. szeptember 11-e örökre beírta magát a történelemkönyvekbe. Ekkor vált nemzetközivé ugyanis a terrorizmus és ez világszerte sokkot okozott. A terrorizmus határokon átívelő lett, és globálisan kell ellene fellépni. A terrorszervezetek afféle nem állami szereplőként jelennek meg a politikában, és tagadják az értékeket – fogalmazott a diplomata. A „civilizálatlan társadalom" kihasználja a meglévő vallási fanatizmust, a gazdasági és társadalmi nehézségeket. A terrorizmus ellen a nemzetközi közösség egyenlőtlen küzdelmet folytat, egyenlőtlen eszközökkel. Erdős André szerint hosszú és könyörtelen küzdelemre kell felkészülni. A demokrácia és a totalitárius rendszerek egyenletében azonban a demokratikus államok alulmaradhatnak – fogalmazott a diplomata, aki szerint a szaporodó halottak és a komoly anyagiak miatti társadalmi ellenállást a hadurak könnyen a demokratikus államok ellen fordíthatják.

A tömegpusztító fegyvereket akár a nemzetközi terrorista csoportok is megszerezhetik – sorolta tovább az érveket amellett Erdős André, hogy miért nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az Amerika vagy Európa szerette volna. Ha módjukban áll ezeknek a csoportoknak vegyi, biológiai, vagy nukleáris fegyverhez jutnia, akkor azt használni is fogják, akár csak zsarolásra is – emelte ki a diplomata, aki szerint ebben az ügyben fő kérdés a csempészet megakadályozása. Ugyanakkor az atomsorompó-egyezmény fellazult, újabb atomhatalmak jöttek létre, még instabil régiókban is. Ráadásul gyanút keltő hírek is napvilágot látnak arról, hogy ezekben a térségekben lévő államok maguk is folytatnak kísérleteket nukleáris fegyverekkel. Mindeközben a demokratikus államoknak is számos problémával kell szembesülniük.

Egyedül maradhat Európa

Az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió közti viszony lehűlésével füstbe ment a nemzetközi viszonyok demilitarizálása – fogalmazott Erdős André. Előtérbe került a katonai erő hangsúlyozása, a katonai potenciál növelése és a hadi költségvetés újabb impulzust kapott. Mindeközben Oroszország és a feltörekvő államok alapjaiban változtatják meg a világot. A Szovjetunió szétesésével az bipoláris világ előbb unilaterálissá vált, majd mostanra multilaterálissá alakult. Ennek következtében Amerika ugyan megőrizte vezető szerepét, ám hiperhatalomból szuperhatalommá minősült vissza – mondta a diplomata. Nem tett jót az euroatlanti viszonynak a George Bush által folytatott külpolitika sem. A II. iraki háború kapcsán megosztottá vált a közösség.

Az amerikai demográfiai változások miatt könnyen megváltozhat Washington külpolitikája is. A latin-amerikai és az ázsiai népesség térnyerésével akár abba a térségbe is nyithat az új vezetés. Tovább lazulhat az euroatlanti kapocs a megváltozott szerepek kapcsán. Az Európai Uniónak, mint politikai projektnek ebben a folyamatban politikai, gazdasági és katonai értelemben is fel kell készülnie arra, hogy egyedül maradhat. Mindeközben az Európa által korábban lenézett, gyarmatosított térség feltört, és egyre markánsabb szerepet követelnek maguknak a nemzetközi politikában – mások mellett – Brazília, India, Dél-Korea, Kína is. A G20-ak – mely csoport a világ GDP-jének 90 százalékát, míg népességének kétharmadát adja – mostanra vált legitimmé – fogalmazott a diplomata.

Abban, hogy a világ nem lesz békés az elkövetkező évtizedben, jelentős szerepet játszik az is, hogy megváltoztak az alapvető egyensúlyok – mondta Erdős André. Bár már az 1975-ös Helsinki ENSZ dokumentum is foglalkozott a világ gazdasági, pénzügyi, élelmezési, vagy éppen környezetvédelmi helyzetével, a helyzet azóta csak fokozódott. Egyebek mellett jelentősen nőtt a mezőgazdasági termékek ára, fokozódott az éhínség. India lakossága 2030-ra beéri Kínáét, az évezred közepére pedig kilenc-millárdan élünk majd a földön – hangsúlyozta a diplomata. Az energiafelhasználás – főként India és Kína miatt – jelentősen megnőtt, s amennyiben továbbra is ilyen ütemben nő a fogyasztás, akkor két földgolyóra lesz szükség.

Mindeközben a fejlett és a fejlődő államok között jelentősen növekedett. A gazdasági teljesítmény 85 százalékát, az erőforrás felhasználásának 88 százalékát, míg a szenynezés 75 százalékát a fejlett világ adja – mondta Erdős André. A világ bizonytalanságát tovább fokozza, hogy a feltárt olaj 60, míg a gázvagyon 40 százaléka Közel- és Közép-Keleten, vagyis feszültésgekkel terhes, insabil térségben található. Emiatt Közép-Ázsia, Oroszország és Venezuela szerepe megnőtt, bár az is igaz, hogy ezek a térségek sem a béke szigetei. A szállítási útvonalak biztosítása a jövőben nem csupán politikai, vagy gazdasági, de biztonságpolitikai ügy is lesz – mutatott rá Erdős André.