„Huszonhárom nemzetet képviselek”

Megbízatása elején nagy hangsúlyt fektetett a helyi civil és fegyveres szervekkel való együttműködésre. Mi volt ennek a jelentősége?

Már rögtön a parancsnoki beosztás átadás-átvételi ceremóniáját követően el kellett kezdenünk annak szervezését és tervezését, hogy a bosznia-hercegovinai vezetőkkel hogyan és milyen gyorsan veszem fel a kapcsolatot, hiszen rendkívüli jelentőséggel bír, hogy az EUFOR hogyan illeszkedik bele az ország mindennapjaiba. Én nem egy olyan szervezetet szeretnék vezetni, amely idegen testként létezik az országon belül, hanem olyat, amely annak integráns részeként együttműködik a politikai vezetőkkel, a katonai és rendőri szervek elöljáróival, valamint a helyi vezetőkkel egyaránt. Emellett elsősorban a saját katonai erőmet és annak képességeit szerettem volna feltérképezni, ami szintén nem volt egyszerű, mert nem egy bázison helyezkedik el a teljes EUFOR-állomány.

Melyek pontosan azok az alapelvek, amik mentén irányít?

Hat alapelvet határoztam meg saját magam és a misszió teljes állománya számára: a pártatlanságot, az egységet, az együttműködést, a hitelességet, az integritást és a fejlődést. Ezek közül a legfontosabb az együttműködés, hiszen ez biztosítja a dialógust, ami szükséges a kapcsolatteremtéshez, illetve a céljaink meg- és elismertetéséhez. Rendkívül fontosnak tartom a pártatlanságot is, ami véleményem szerint minden békefenntartó missziónak alapelvét kell, hogy képezze, de itt, az EUFOR Althea műveletben kifejezetten érvényes. Emellett a katonai erő parancsnokaként a hitelességet is kiemelt jelentőségűnek vélem. Ez egy elengedhetetlen ismérv és alapelv, különösen egy olyan komplex politikai színtéren, mint Bosznia-Hercegovina. Minden egyes vezetővel történő találkozásom során hangsúlyozom, hogy bár elsősorban a saját katonai szervezetemre érzem érvényesnek ezeket az alapelveket, a politikai vezetőknek is megfontolásra ajánlom, hiszen az az egység, amit mi katonai területen megteremtünk, követendő példa lehet a politikai színtéren is.

Hosszú osztrák irányítás után vette át a parancsnoki szerepet. Mennyire épít a már meglévő, jól működő elemekre és mennyire célja az újítás?

Egy vezető mindig igyekszik a beosztás átvételét követően saját alapelveinek megfelelően felépíteni egy olyan vezetési struktúrát és eljárásrendet, ami saját megítélése alapján támogatja a sikerességet, tehát nem lehet automatizmust alkalmazni ilyen esetekben. Az új emberek mindig megújulást hoznak, így természetesen vannak olyan területek, ahol módosítást kellett alkalmaznunk annak érdekében, hogy azok egyrészt illeszkedjenek az én alapelveimhez, másrészt az adott terület hatékonyságát növelni tudjuk. Emellett vezető nemzetként egyfajta kötelességünk is, hogy a saját, magyaros virtust valamilyen úton-módon beleépítsük a vezetési rendszerünkbe.

Egy újításnak volt köszönhető az úgynevezett magyar hét megszervezése is. Mi az alapkoncepciója és összességében a kezdeményezés célja?

Mindig igyekszem hangsúlyozni, hogy én huszonhárom nemzetet képviselek. Ez huszonhárom nemzeti történelmet, huszonhárom fajta katonai szakértelmet és összességében huszonháromféle megközelítést jelent. Úgy vélem, hogy a kohézió kialakítása érdekében mindenképp figyelmet kell szentelni arra, hogy a katonák megismerjék egymás kultúráját, gondolkodásmódját és hátterét. Erre teremt kiváló lehetőséget a nemzetek hetének koncepciója. A lényege, hogy minden nemzet a saját nemzeti ünnepéhez illeszkedően kiválaszthatott egy hetet, amelyen bemutathatják az adott ország sajátosságait, történelmét, kultúráját vagy akár sporthátterét. Mindenféleképpen meg szerettem volna mutatni, hogy mire vagyunk képesek vezető nemzetként mi, magyarok. A május 20-ai héttel mi kezdhettük el ennek a kezdeményezésnek a megvalósítását. Azt remélem, hogy hagyományt fogunk teremteni és mindenki igyekszik majd követni a példánkat.