Kegyeleti megemlékezés a Camp Marmal táborban

Szöveg: Jelen Balázs Ákos őrnagy | Fotó: Farkasné dr. Nagy Katalin százados | 2020. szeptember 16. 11:04

Emlékezni gyűltek össze a napokban az Afganisztánban szolgálatot teljesítő katonák, hogy leróják tiszteletüket a tíz évvel ezelőtt elhunyt bajtársuk, Kolozsvári György emléke előtt.

Tíz évvel ezelőtt, 2010. augusztus 23-án értesítették a Magyar Honvédség vezetését, hogy magyar idő szerint hajnali három óra harminc perckor, a Mazar-e Sharifba tartó MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) 8. váltásának konvoját támadás érte, amely során Pappné Ábrahám Judit posztumusz hadnagy a helyszínen életét vesztette, Kolozsvári György posztumusz hadnagy pedig súlyos, életveszélyes sérüléseket szenvedett. Állapotát a hadszíntéren stabilizálták, majd Magyarországra szállították.

Akkor mindenki azt remélte, hogy a súlyosan megsérült katona esélyt kap a túlélésre. Nemcsak katonatársai, hanem az egész ország együtt reménykedett felépülésében. Azonban a professzionális ellátás ellenére, közel két hét küzdelem után, sérülései végzetesnek bizonyultak. Kolozsvári György hőn szeretett hazája szolgálatában – amelyet közel 15 éves lövész fegyvernemi lojalitása is bizonyított –, kötelességteljesítés következtében hunyt el.

Az afganisztáni megemlékezésen Takács Imre Zsolt őrnagy, az MH Nemzeti Támogató Elem (Afganisztán) támogató részlegének vezetője Kolozsvári posztumusz hadnagy elhivatottságára, és a haza iránt érzett hűségére utalva beszédét a Szózat soraival zárta: „Légy híve rendületlenül, Hazádnak oh magyar: Ez éltetőd, s ha elbukál, Hantjával ez takar.”