A nyugati embernek órája van, a helyinek pedig ideje

Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2014. június 6. 15:39

A kongói békefenntartó misszió magyar rangidőseként több mint egy évet töltött a Kongói Demokratikus Köztársaságban Král Attila ezredes, aki a napokban tért haza Magyarországra. A székesfehérvári visszafogadó ünnepségen arról kérdeztük, hogy milyen feladatokat látott el Afrikában.

Az ezredes két beosztást is ellátott a közép-afrikai országban: ellenőrzési és kiképzői feladatokban működött közre a misszióban.

A helyi viszonyokról az Afganisztánt és Irakot is megjárt magyar katona azt mondta: nehéz megszokni a magas páratartalmat és a két évszakot, a szárazat és az esőset. A terület ráadásul járványoktól sújtott, megtalálható ott a malária, ebola, vérhas, tífusz és a kolera is. Az ország 67 milliónyi lakosából 66 millió a létminimum alatt él, ezért nagyon rossz a közbiztonság, például minden héten előfordult atrocitás külföldiek ellen. „A lakosok túlnyomó része nem él, hanem túlél, napról napra tengeti az életét" − emelte ki az ezredes.

Az európai és az afrikai mentalitás között óriási a szakadék: a helyiekhez kedvesen és türelmesen kell hozzáállni, és fontos az udvariasság is – mutatott rá. Szerinte a két kultúra közötti különbséget jól érzékelteti az a mondás, ami szerint a nyugati embernek órája van, a helyinek pedig ideje.

Ő és csapata ellenőrizte például a fegyverraktárakat, amelyeket általában a volt gyarmati – mára nagyon leromlott állagú – épületekben alakítottak ki, és ahol a veszélyes lőszereket is tárolják. Szavai szerint nagyon sok problémát okoz az országban a nem megfelelő fegyvertartás: gyakran előfordul, hogy a katonák hazaviszik a szolgálati fegyvereiket, amiből sok baleset származik. A legtöbbször a gyermekek esnek áldozatul az ilyen baleseteknek, mert hozzáférnek a családfő gépkarabélyához, és azzal játszanak.

„Távozásunk után nem sokkal pedig − szintén a tárolási hiányosságok miatt – felrobbant egy fegyverraktár, és a szerencsétlenségben húsznál is többen haltak meg" – mondta Král Attila, hozzátéve, hogy éppen azért van ott az Európai Unió missziója, hogy segítse a kongói hadsereget biztonságosabban működni.

„Igazán jó érzés volt viszont, amikor a többi régióból nem érkeztek ilyen hírek, mert megfogadták a tanácsainkat" – mondta, hozzáfűzve, hogy ők tanácsolták a helyi vezetőknek, hogy ne a laktanyák közelébe építsék az iskolákat, mert rengeteg gyermek megsérült a rosszul vagy egyáltalán nem őrzött fegyverraktárak miatt.