Harmincéves az MFO-misszió

Május hetedikén El Gorah-ban, az MFO északi táborában rendezték meg a központi ünnepséget, amelyen részt vett  David M. Shatterfield, a misszió főigazgatója, kairói és tel-avivi képviselői, valamint az egyiptomi és izraeli összekötő csoportok vezetői, munkatársai. Az évforduló tiszteletére fogadást adott az MFO parancsnoka (Force Commander), Warren Whiting vezérőrnagy, majd a következő napi ünnepségen a főigazgató ünnepi köszöntője után „jubileumi" márványtábla-avatásra került sor.

Történelmi áttekintés

Az 1979. március 26-án Izrael és Egyiptom között aláírt békeszerződésben rögzítették a Sínai-félsziget egyiptomi fennhatóság alá kerülését. A szerződés emellett a katonai erők korlátozását is meghatározta az Egyiptomban és Izraelben létrehozott négy zónában.

A békeszerződés jegyzőkönyve megfogalmazta, hogy az ENSZ műveleti osztálya fogja felügyelni a szerződés 1-es függelékében rögzített feladatok végrehajtását, de időközben láthatóvá vált, hogy az ENSZ képtelen lesz a szerződésben megnevezett erők és megfigyelők figyelemmel kísérésére.
Az Amerikai Egyesült Államok segítsége mellett Egyiptom és Izrael részleteiben megtárgyalta és kidolgozta az MFO-misszió alapjait lefektető jegyzőkönyvet, amelyet 1981. augusztus 3-án írtak alá.

Izrael 1982. április 25-én fejezte be csapatainak kivonását a Sínai-félszigetről, majd ezen a napon az MFO felhúzta zászlaját: megkezdte máig tartó szolgálatát.

Az MFO főigazgatója felelős a szervezet fő irányvonalainak meghatározásáért, valamint a feladatok végrehajtásáért. A főigazgató és törzse alakítja ki a misszió politikai irányvonalát, illetve pénzügyi irányait, többek között olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint a csapatok váltása, nemzetközi civil alkalmazottak toborzása, jogi ügyek intézése, igények, követelmények megfogalmazása, biztosítások és egyéb pénzügyi kérdések.

Az MFO két egyiptomi táborból hajtja végre feladatait. E két alaptáboron kívül további harminc ellenőrző- és megfigyelőpont (Remote Site) helyezkedik el a Sínai-félszigeten a C-zónában. Az általános MFO-szolgálat 2-12 hónapos, a nemzetekkel kötött megállapodásoktól függően. Az ellenőrző-, illetve megfigyelőpontokon a katonák 21-90 napig szolgálnak, mielőtt visszatérnek a táborokba.

Az MFO pénzügyi hátterét egyenlő arányban biztosítja az Amerikai Egyesült Államok, Egyiptom és Izrael, míg Dánia, Finnország, Németország, Japán, Hollandia, Norvégia, Svédország és Svájc pénzügyileg támogatják a missziót.
Kevéssé ismert, hogy eredetileg Ausztrália, Kolumbia, a Fidzsi-szigetek, Franciaország, Nagy-Britannia, Olaszország, Hollandia, Új-Zéland, Norvégia, az Egyesült Államok és Uruguay kontingensei alkották a misszió katonai erejét.

A katonai erő részvétele – kisebb változásokkal – stabil. Kanada 1985-ben csatlakozott az MFO-hoz, Ausztrália 1986-ban kivonta csapatait, Nagy Britannia 1992-ben vonta ki erőit, amelyek helyére Ausztrália küldött katonákat az 1993-as visszatérése után. Hollandiát 1995-ben váltotta fel Magyarország. A legújabb csapatküldő ország a Cseh Köztársaság, amely 2009-ben küldött törzstiszteket a misszióba.

Sajnos az MFO békefenntartó misszió működése is követelt áldozatokat. 1984-ben első főigazgatója, Leamon R. Hunt római rezidenciáján kívül lett a „Vörös Brigádok" terrorszervezet áldozata.
Az MFO történetének legnagyobb katasztrófája 1985-ben következett be: az USA 101. légi szállítású hadosztályának zászlóalját – a Sínai-félszigeten letöltött misszió után – hazaszállító repülőgép Gander (Új-Fundland) közelében lezuhant. A fedélzeten tartózkodó 248 katona közül senki sem élte túl a katasztrófát.
E két tragédián kívül napjainkig Kanada, Kolumbia, a Fidzsi-szigetek, Franciaország, Magyarország, Olaszország, Hollandia és az MFO-törzs vesztette el 58 katonáját és civil alkalmazottját a béke szolgálatában.