A déli harangszó Magyarországon és a nagyvilágban The Noon Bell in Hungary and the World

Törvényszerű és természetes, hogy az évszázadokkal korábbi események a múlt ködébe vesznek. Vannak azonban olyan sorsformáló és sorsfordító események, amelyekre még a kései utókor is szívesen gondol. Ezek egyikére a keresztény templomok legtöbbjében delente megkonduló harangszó is emlékeztet, és noha igen sokan tudják azt, hogy Nándorfehérvár/Belgrád váránál 1456-ban sikerült feltartóztatni a hódító oszmán sereget, egyre kevesebben tudják, hogy ez a harangszó erre emlékeztet. Pedig így van. Az oszmán fenyegetés elhárítására III. Callixtus pápa keresztes hadjáratot hirdetett, majd 1456 júniusában meghozta híres rendeletét a harangok megszólaltatásáról. Az eredetileg mozgósításra felcsendülő harangszó egy szűk hónapon belül, július 22-re a diadalt világgá hirdető harangszóvá vált, hiszen ekkorra sikerült a magyar sereget vezető Hunyadi Jánosnak és a kereszteseket fanatikus lelkesedésével magával ragadó Kapisztrán Jánosnak a nagy győzelmet kivívni. Ennek hírére a pápa örök időkre elrendelte a harangozás szokásának fenntartását. A nándorfehérvári győzelem nemcsak a Magyar Királyság elsősorban magyar, szerb, román, horvát, szász, szlovák népeinek a sikerét, hanem az ötszázötvenöt évvel ezelőtti európai összefogást is dicséri.