A váci csata a szabadságharc egyik legfontosabb ütközete volt

A csatabemutató narrátora, Babucs Zoltán hadtörténész emlékeztetett arra, hogy az 1849. április 10-én történt összecsapás a váci ütközet néven híresült el, ugyanis nem sokkal később, július 15-17. között zajlott a váci csata, amely során főként a cári erőkkel küzdött meg Görgei Artúr és hadserege. Ezzel Vác két alkalommal is beírta magát a szabadságharc történelemkönyvébe.

Az április 10-i ütközetet a váci Hétkápolna közelében elterülő ligetben vívták meg a magyar és osztrák csapatok. A dicsőséges győzelmet Damjanich János vezérőrnagy vezetésével aratták a magyar erők, meghátrálásra kényszerítve a Habsburg Birodalmat. A csatában megannyi osztrák katona mellett a parancsnok Christian Götz vezérőrnagy is életét veszítette. Götz a visszavonulás során szerzett súlyos sebesülése után fogságba esett, majd a csata másnapján belehalt sérülésébe. A magyarok méltóságteljes, katonai tiszteletadás mellett temették el, koporsóját Görgei Artúr, Damjanich János, Klapka György és egy törzstiszt vitte végső nyughelyére, április 12-én.

A százhatvannyolc évvel ezelőtti eseményeket korhű egyenruhát viselő katonai hagyományőrzők elevenítették fel az érdeklődő közönség előtt. Noha az első ágyúdörrenések hatására még össze-összerezzentek a kisgyermekek, később már lelkesen szurkoltak a magyar gyalogos honvédeknek, huszároknak és tüzéreknek. Odaadó bátorításuk nem maradt nyom nélkül. Ahogy 1849-ben, úgy idén is magyar föld maradt Vác városa, kirekesztve az osztrák csapatokat a harctérről. A diadalt követően, a békét hirdetve meneteltek együtt a pár pillanattal korábban még egymás ellenfelét játszó hagyományőrzők, akik előadását immáron huszonkilencedik alkalommal kísérte egyöntetű tapsvihar.

A látványos csatabemutatót követően a megemlékezés kapott hangsúlyt. A koszorúzás helyszíne, Vác nevezetessége, a Honvéd Emlékmű nem csak külsőleg különleges. Ez a mementó volt ugyanis az első hazánkban, amely az 1867-es kiegyezés adta lehetőségnek hála, emlékeztethetett és tiszteleghetett az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek emléke előtt. Kossuth Lajos torinói emigrációja során vette hírét a váci emlékmű megépítésének. Így írt Rudnay Józsefnek, a váci került választási elnökének: „Tisztelt Elnök úr! … Ugy értesülök, hogy a váciak emléket kivánnak emelni a váci csatában elesett honvédeknek. A váci csata, amint egyik legdicsőbbike, ugy strategiailag egyik legfontosabbika volt egész szabadságharcunknak. Legyenek áldottak a váci honfiak s honleányok, hogy szentnek ismerik a multnak dicsőségét; oh legyen az szent mindenha a nemzet előtt! … Engedjék meg hát, hogy munkám megtakarított filléreivel én is résztvehessek a hála adójában, melylyel szabadságunk elhullott bajnokai szent emlékének áldoznak. Legyen – kérem – szíves elnök úr az ide rekesztett száz forintot az emlék-bizottmánynak kézbesíteni."

Fotó: a szerző felvételei