A Zrínyiek és a honvédelem

Különösen annak a Zrínyi Miklósnak, aki nemcsak hadvezérként, hanem íróként és költőként is jelentőset alkotott. Hausner Gábor alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kutatója a nemzetközi hadtudomány akkori viszonyaiba ágyazva értékelte teoretikusként végzett munkáját. Bár mennyiségét tekintve a korabeli magyar hadelméleti irodalom nem vehette fel a versenyt Európával, Zrínyi Miklósnak köszönhetően ez a csekély számú alkotás mégis szinte a műfaji teljességet jelentette. A Tábori kis tracta az úgynevezett szabályzatirodalomhoz kötődik, a Vitéz hadnagy a jó hadvezér portréját rajzolja meg, a Mátyás király életéről való elmélkedések a királytükör hagyományait követi, a Ne bántsd a magyart – Az török áfium ellen való orvosság című műve pedig tökéletesen illeszkedik az oszmánellenes röpiratok sorába. Zrínyi ezekben valamennyi, a korban fontos hadászati kérdést érintett: az állandó hadsereg felállításának és ellátásának fontosságát, a török elleni offenzív, támadó harcmodor, illetve a velük szembeni nemzetközi összefogás szükségességét.

Zrínyi Miklós azonban nemcsak saját életműve, illetve hadvezéri sikerei jogán szereplője a magyar hadtörténetnek. Ezt bizonyítja, hogy a magyar tisztképzés legrangosabb intézményét egykor éppen róla nevezték el. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, illetve Nemzetvédelmi Egyetem 1947 és 2006 közötti történetét Szabó Miklós nyugállományú altábornagy, a ZMNE emeritus rektora vázolta föl előadásában.

Névadóként a Zrínyi-család egyébként már jóval korábban megjelent a magyar honvédelem szervezetében. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején jött létre az úgynevezett Zrínyi-szabadcsapat, amely fénykorában nyolc századnyi erővel rendelkezett, és olyannyira önfeláldozóan vett részt a harcokban, hogy két alkalommal is újjá kellett szervezni az elszenvedett veszteségek miatt. Csikány Tamás ezredes, tanszékvezető egyetemi tanár ennek az alakulatnak a történetét, győzelmeit és katasztrófáit elevenítette fel. Különös figyelmet szentelt a szabadcsapat első parancsnokának, Perczel Mór későbbi tábornoknak, akiről igen színes képet festett előadásában.

Egészen különleges módon kapcsolódnak a Zrínyiek az Osztrák−Magyar Monarchia haditengerészetének históriájához. Kaiser Ferenc egyetemi docens két olyan hajót is bemutatott, amelyek a család nevét viselték. Az első még inkább vitorláinak köszönhetően járta be a világot: bár gőzgéppel is föl volt szerelve, annak alacsony hatásfoka nem tette lehetővé, hogy hosszú utakat tegyen meg gépi hajtással. Márpedig ez az első „Zrínyi" igen sok helyre eljutott, a karibi térségtől Dél-Amerikán és Nyugat-Afrikán át egészen Kelet-Ázsiáig. Más szempontból volt izgalmas sorsa a második „Zrínyinek", ami már igazi csatahajó volt a Radetzky osztályúak közül, komoly fegyverzettel felszerelve. Az ő esetében az üzemanyag mennyisége helyett inkább annak megfelelő minősége okozott problémát, de így is két alkalommal látott el komoly harcfeladatot az első világháború éveiben az Adrián.

És ezzel még mindig nem volt vége a sornak: a konferencián a Zrínyi nevet viselő honvédségi szervezetek, illetve a Zrínyi rohamtarack is szóba került, ami a magyar tüzérség első rohamlövege volt. A résztvevők részletes beszámolót hallhattak a Muraköz védelmét szolgáló Zrínyi-Újvárral kapcsolatos, legfrissebb kutatási eredményekről is.

A Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar ünnepi állománygyűlésén Csikány Tamás ezredes mondott köszöntőt. Részletesen felidézte Budavár visszavételének döntő pillanatait az 1849. május 18-ai sikertelen rohamtól a 21-e hajnali győztes támadásig. A professzor hangsúlyozta: a diadal páratlan nemzeti összefogás eredménye volt, hiszen a honvédsereg alig pár hónapja jött létre, hasonlóan a frissen megteremtett magyar hadiiparhoz. Az ünnepség végén Boldizsár Gábor ezredes, a kar dékánja adott át elismeréseket a magyar honvédelem napja alkalmából.

Fotó: Dévényi Veronika