Arnhem nem felejti hőseit

Az állóháborútól tartva, Bernard Law Montgomery tábornok igencsak merész vállalkozással állt elő. Ötlete szerint a már létező frontvonalon új csapásirányt kellett nyitni, ezzel átkarolva az ellenséget a Ruhr-vidékre beszabadulva. Ehhez létfontosságú hidakat kellett elfoglalni és birtokolni, hogy a szárazföldi csapatok gyorsan átkelhessenek.
A terv dinamikus végrehajtásához deszantosok bevetésére volt szükség. Az amerikai 82. és 101., légideszant valamint a brit 1. légi szállítású hadosztályokat bízták meg azzal, hogy megszerezzék a szóban forgó hidakat Nijmegennél, Eindhovennél és Arnhemnél.

E három városból utóbbi volt a legészakabbra és legtávolabbra eső, célpont. Így tehát a briteknek kellett volna a legtovább kitartaniuk, míg az Ír Gárda harckocsizói meg nem érkeznek, felváltva őket. Mint tudjuk, ez sosem történt meg…

Az 1944. szeptember 17-én elindított Market Garden hadművelet végül kudarcba fulladt, holott az angolok a végsőkig kitartottak. Szeptember 25-én hagyta el az utolsó szövetséges katona Arnhem városát, amit végül is csak 1945-ben szabadítottak fel a kanadai egységek.

Mégis, minden holland arra az eufórikus pillanatra emlékezik, amikor 17-én meglátták az égből alá hulló katonákat, akik a felszabadulás hírét hozták magukkal. Számukra azok a brit ejtőernyősök Arnhem hősei.

És ez megmutatkozik minden utcában. Az ominózus híd körül képtelenség is lenne kihagyni azt a rengeteg kis táblát, amik padok mellett állva „mesélik el" az itt harcolt hősök történetét. A John Frost-híd (az ejtőernyősök egyik parancsnoka volt) tövében pedig az 1. légi szállítású hadosztály ikonikus zászlaja egy kis tárlatra hívja fel a figyelmet. Az ingyenesen látogatható kis múzeumban – ugyan csak holland nyelven – számos egyéni brit és német hőstett históriája olvasható. Persze a termet őrzők örömmel fogadják az egyébként elég sűrűn ide látogató angolokat is, és kérés nélkül végigkísérik őket a kiállításon. Előadásukat számtalanszor megszakítják, hogy elmondják: ma is nagyon hálásak mindazért az erőfeszítésért, amit a britek tettek az ő felszabadításukért.

Majd számos további múzeum és kegyhely pontos címét is megadják, köztük az alig nyolc kilométerre fekvő Hartenstein Airborne (ejtőernyős) múzeumét is. A hajdanán kúriaként álló épület volt a brit csapatok főparancsnoksága, egyben megannyi sebesültet ide hoztak a hídtól. Jó részük itt esett német fogságba.

Már a múzeum környéke is önálló tárlat, hiszen a bejárattól nem messze egy magányos M4-es Sherman harckocsi tűri a rendületlenül rohamozó gyermekek hullámait. Pár lépésre tőle különféle páncélelhárító ágyúk tanúskodnak egykori használatukról, miközben még a ház falán is javában találni golyó ütötte nyomokat.

E múzeumot képtelenség eltéveszteni, hiszen a város minden pontjáról vannak ide vezető táblák, amik mellett útbaigazítást lehet találni a hadisírkertbe is. Mondani sem kell, minden rendkívül ápolt és gondozott formában várja a megemlékezni vágyókat.

Fotó: a szerző felvételei