„Vár a vár” – Drégelyvár
Szöveg: Lőrincz Krisztina | 2015. május 10. 12:40Az MH vitéz Szurmay Sándor Budapesti Helyőrség Dandár Kulturális és Rekreációs Igazgatóságának Kulturális Alosztálya szervezésében meghirdetett „Vár a vár” programsorozat második állomásaként, a lelkes, közel 70 fős csapatunkkal áprilisban Drégelyvárát fedeztük fel.
A szabad levegő, a mozgás, a helyismeret megszerzése és a történelmi útikalauz – ezek a legfontosabb ismérvei egy-egy ilyen közösen eltöltött hétvégi kirándulásnak, melynek során most is, mint minden alkalommal segítségünkre voltak a HASE Természetjáró Szakosztály túravezetői, Komócsin József és Veres Zoltán.
A közel 13 kilométeres gyalogtúránk a Nógrád megyei Nagyorosziból indult, mely az ország egyik legrégebbi települése. Könyves Kálmán galíciai és lodomériai oroszokat telepített le a településen. A település innen kapta a nevét, kezdetben Oroszfalunak nevezték. Lakói már az Árpád-korban királyi testőrök, valamint a palota és a vár ajtónállói voltak Visegrádon. Már alapításakor mezővárosi rangot jelentő kiváltságokat szerzett a település, melyeket évszázadokon keresztül sikerült is megőriznie.
A Drégelyvár vasútállomástól a Palóc-piros turistaúton haladva, pár kilométeres, könnyed tempójú séta után érkeztünk meg első pihenőnkhöz, a 419 méter tengerszint feletti magasságon fekvő Pénzásás-tisztáshoz. A hely különlegességei közé tartozik az Ipoly Erdő Zrt. 2014-ben átadott, Országos Kék Túra útvonalán zajló fejlesztésekhez kapcsolódó, teljes egészében megújult Pénzásási Erdei Turistaháza. Kiváló szálláslehetőséget biztosíthat azok számára, akik szívesen töltenének több időt is a környék felfedezésével.
Innen utunk a K- turistaúton, a Törökasszony útján vezetett tovább. Nevét feltehetőleg azokról a török, hírvivő álruhába bújtatott asszonyokról kapta, akik ezen a rejtett ösvényen közlekedtek. Közel 2 kilométer után, Tábor-tetőn (a várat ostromló török seregek volt táborhelyén) át értük el a 444 méter magasan fekvő Drégely várát. Örömmel láttuk a felújítás nyomait a várfalakon. Szondy György és a várvédők hősies helytállásának Melocco Miklós műalkotása és egy márványtábla állít emléket. A várfalon magyar zászló lobog, egy faragott kis ládában pedig vendégkönyv őrzi az ott járók gondolatait, köztük a mienket is. Itt, egy hosszabb pihenőt tartottunk. Csodálatos panoráma tárult elénk a tiszta, napsütéses időben.
Túravezetőnk, Komócsin József segítségével felidézhettük az Ali pasa 12 ezer fős seregével szemben hősiesen helytálló Szondy György és a mindössze 146 várvédő történetét. A budai pasa 1552. július 6-án ostromzár alá vette a várat. A támadást Szondy visszaverte, nagy veszteséget okozva a töröknek, de a – nyolcvanszoros túlerejű – sereggel szemben már nem tudtak tovább kitartani, így Drégely vára végül elesett. A várat az ostrom gyakorlatilag romhalmazzá változtatta olyannyira, hogy az többé nem is épült vissza.
A rom érdemi helyreállítása (az első kő visszafalazása) 1989-ben kezdődött meg. 1991-ben létrehozták a „Drégelyvár Alapítványt", amely azóta felel a helyreállítási munkálatokért.
Az izgalmas történelmi áttekintés után még belefért egy kis frissítő és természetesen a romok megmászása sem maradhatott ki a programból.
A vártól, a vállalkozó kedvűek folytatva a kalandozást egy rövidebb, de meglehetősen lejtős úton érték el túránk lezáró állomását jelentő Apródok útját, míg a csapat másik fele a kicsit hosszabb, de biztonságosabb utat választotta.
Az Apródok útja Tanösvény 8 állomáson keresztül bemutatja Drégelypalánk község helytörténeti értékeit, a patakok és erdők élővilágát és a Börzsöny forrásait. Utolsó pihenőnket a tanösvény 5. állomásán, a Schaffer-kútnál töltöttük el, mely nemcsak remek pihenőhely, de a Drégelypalánkiak által rendezett híres, Szondy várjátékok egyik helyszínéül is szolgál.
A vártúrák első félévet lezáró túrájára május 23-án kerül sor. A célállomás a solymári vár lesz. A túrák szeptemberben folytatódnak újabb, gyönyörű történelmi helyek megismerésével.
Fotó: a szerző felvételei
