A Fiumei úti sírkertben, a Batthyány-mauzóleumnál tartott ünnepségen Áder János felidézte az 1849. október 6-án mártírhalált halt gróf Batthyány Lajos miniszterelnök életútját. Mint mondta: Batthyány Lajos nemcsak meghalt Magyarországért, hanem élt, dolgozott, küzdött érte. A reformkorban fokozatosan vált az önrendelkezést követelő politikai közösség meghatározó alakjává, majd aktív részese lett mindannak, ami végül a forradalom és szabadságharchoz vezetett.

„Forradalom és szabadságharc: e kettő oly erősen egymásba kapaszkodik a magyarok tudatában, mintha szorosan egymást követték volna a naptárban is. Pedig 1848-ban a forradalom és szabadságharcot valami nagyon erős tartós, további történelmünkre kiható korszak kötötte össze: a polgári átalakulás ideje. A forradalom és szabadságharc között ott volt az a néhány különleges hónap, amikor a reformkor vívmányai alapján új törvényekkel, új haza született" – hangsúlyozta a köztársasági elnök, hozzátéve: Batthyány Lajos kormányzása nélkül Magyarországnak sosem lett volna önálló hadserege, olyan nemzeti hadsereg, amely a szabadságharc során hónapokig kitartott a haza védelmében, mi több, közel állt ahhoz, hogy legyőzze egy nagyhatalom, a császári Ausztria haderejét. „Amit szerencsésebb történelmi nemzetek évtizedek, évszázadok alatt értek el, abban Magyarország rövid időn belül maradandót alkotott. A Batthyány kormány néhány hónap alatt az önrendelkezés alapjait rakta le. A közös célt képviselte ott, ahol a célhoz vezető eszközökről mindenki mást gondolt. Amikor pedig úgy érezte, hogy az uralkodóval való együttműködés lehetetlenné vált, és a háború elkerülhetetlen, önként lemondott hivataláról. Miután belátta, hogy Bécs nem tartja magát a törvényhez, és Magyarországnak meg kell védenie magát, kész volt fegyvert is fogni" – fogalmazott Áder János.

Mások az egyéniségükkel írták be magukat a történelembe, Batthyány a sorsában vált eggyé a közjóval. Azon a 170 esztendővel ezelőtti október 6-án, örökre osztozott az aradi 13-akkal. Nekünk, akik ma fejet hajtunk előtte, az a feladatunk, hogy Batthyány Lajos életművét, hűségét, bátorságát közös örökségünk részeként megőrizzünk. Batthyány élete és halála, ünnepeken és hétköznapokon figyelmeztessen minket, mekkora érték a szabadságunk, a függetlenségünk. Figyelmeztessen, hogy eleink között sokan voltak, akik tétovázás nélkül az életüket adták érte – mondta végezetül Áder János köztársasági elnök. 

A vértanúság olyan hitvallás, amely kegyetlen természete folytán eljut a végsőkig. Az igazságnak magával az élettel való tanúsításáig. – mondta ünnepi beszédében Tarlós István főpolgármester, hozzátéve: az aradi vértanúk hazafias kiállásuk, egyenes jellemük, nemzethez való hűségük, szabadságvágyuk okán voltak készek elszenvedni az erőszakos halált. Elszántság és szenvedés, ez a vértanúk életének tanúságtétele.

Tarlós István felidézte az aradi vértanúk utolsó óráit, akik végső perceikben is egymást erősítették, üldözőiknek megbocsátottak és felajánlották szenvedéseiket és halálukat szeretteikért, Istenükért. „Az aradi vértanúk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, mikor gyászoló tömegek zarándokoltak a helyszínre. A kegyetlen retorzió a magyar nemzetre, de az európai közvéleményre is sokkolóan hatott és előrevetítette az önkényuralom évtizedeit. A politikai győzelem a bigott erőké lett, de a nemzet függetlenségének csorbítása nem tudta visszafordítani a polgári gondolkodás előretörését. A kiegyezés után a magyarság belpolitikai önállóságot kapott, a soknemzetiségű ország területi egysége sértetlen maradt.

A főpolgármester Széchenyi István szavait idézve – „a hazaszeretet az, amikor az egyén nemzetének érdekeit a saját érdekei elő helyezi, csak a gyenge szereti önmagát, az erős egész nemzetet hordoz szívében" – rámutatott: a magyarság évezredes történelme bizonyítja, hogy népe jórészt erős és elszánt patriótákból állt, akiknek köszönhető, hogy megőrizte független nemzeti mivoltát, nyelvét és önálló identitását. A magyar hagyományokban mélyen gyökerezik az aradi vértanúk emléke. Az emlékezés feladata, hogy a jelen kapcsolatot tartson a múlttal, hogy megszilárduljon az emlékezet, az elmúlt századok eseményei, tanulságai beépüljenek a közösség történeti tudatába és meghatározzák cselekedeteit. A nemzeti öntudat újraépítése, megerősítése, megóvása minden időknek nagy feladata.   

Az ünnepség a Fiumei úti sírkertben koszorúzással folytatódott. A rendezvényen – mások mellett – jelen volt Benkő Tibor honvédelmi miniszter, aki a magyar kormány nevében helyezte el a megemlékezés koszorúját.

GALÉRIA