Az egykori isonzói hadszíntéren jártak a HM HIM munkatársai

Szöveg: Soós Péter százados | 2016. április 27. 11:24

Április harmadik hetében az első világháborús olasz hadszíntéren jártak a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) munkatársai. Feladatuk ezúttal az idén és jövőre esedékes, a honvédelmi tárcát érintő rendezvények előkészítése volt, amely mellé egy régóta tervezett terepkutatást is sikerült beiktatniuk.

Galéria

1599154428

1599154437

1599154438

1599154439

1599154440

2016 nyarán lesz a századik évfordulója a 6. isonzói csatának, amelynek következtében az osztrák-magyar csapatok kiürítették a súlyos harcok árán mindaddig sikerrel védett Doberdó-fennsíkot. Az uraló magassági pont, a Monte San Michele csúcsa nemcsak nekünk, magyaroknak számít jelképnek, olasz katonák tízezrei áldozták életüket elfoglalásáért. Az ellenséges csapatokat vezénylő tábornok, d’Aosta hercege tisztában volt azzal, hogy a hegyet szinte kizárólag honvédcsapatok védték, és hősiességük előtt fejet hajtva közös emléktáblát állíttatott az ott elesett olasz és magyar katonáknak. Ennek a nemes gesztusnak kíván a magyar utókor kőbe vésett emléket állítani a „Zona Sacra" besorolású, azaz védett történeti értékűnek számító kegyeleti helyszínen.

Dr. Kovács Vilmos ezredes, a HM HIM parancsnoka ennek érdekében folytatott tárgyalásokat az emlékhelyért felelős katonai vezetővel, valamint a magyar fél munkáját régóta támogató civil szervezetekkel.

A doberdói emlékmű ügye mellett a HM HIM munkatársai folytatták a caporettói áttörésre, a Monarchia legnagyobb katonai sikerére emlékező 2017-es rendezvények előkészítését, ezúttal olaszországi partnerekkel. Cividale del Friuli város önkormányzata komoly részvételi szándékot jelzett, amely alapján a jövő évi rendezvények a kulturális jellegük mellett sportesemények formájában is testet ölthetnek.

Újdonságot jelentett a kutatók számára a doberdói és a caporettói mellett kevésbé ismert hadszíntér, a plavai hídfő vonalainak bejárása. Itt, a Zagora és Deskle települések közötti szakaszon lévő Isonzó-könyöknél majdnem két éven keresztül zajlottak a harcok. Plava községnél az olasz csapatok átkeltek a folyón, hídfőállást foglaltak, majd a 383-as magaslatot birtokba véve, innen kitörve próbálták elfoglalni az osztrák-magyar védelem egyik kulcspontját, a Kuk hegyet. A 383-as magaslattól északkeleti irányban húzódtak 1916 októberétől 1917 májusáig a nagyváradi m. kir. 4/VI. népfelkelő zászlóalj állásai. A többsoros drótakadályokkal, lövészárkokkal, fedezékekkel és kavernákkal megerősített, 2000 lépés hosszúságú védőszakaszt a zászlóalj egészen addig hősiesen védte, amíg a Kuk hegy elfoglalása után helyzetük tarthatatlanná nem vált.

A korabeli térképek és levéltári iratok alapján sikerült a terepen beazonosítani a 4/VI. zászlóalj egykori állásait, a peremvonal máig látható betonelemeit és a 2. század fedezékéül szolgáló kavernát. A kutatómunka a jövőben tovább folytatódhat a bal szárnyon lévő, hat hónapos kemény munkával kiépített, 100 fő befogadására alkalmas X. számú kaverna felderítésével.

A HM HIM munkatársai a Nagy Háború isonzói csataterein járva az emlékművekre helyezett koszorúkkal tisztelegtek a katonahősök előtt.