Az utolsó áldozat emlékére

Szöveg: Kálmánfi Gábor | 2011. június 17. 6:41

„Három szovjet katonatiszt – egy százados, egy főhadnagy és egy alhadnagy – baktat Gyulafirátót községben, a posta utcáján a kocsma felé. Az időpont felejthetetlen, 1986. június 16. Radics József, 36 éves karbantartó kőműves életének utolsó napja ez.” A szovjet katonai megszállás utolsó áldozatára emlékezve, napra és halálának órájára pontosan huszonöt esztendővel később állítottak emléktáblát Gyulafirátóton. A márványtáblát dr. Hende Csaba honvédelmi miniszter avatta fel.

Galéria

1599078442

1599078444

1599078445

S hogy mi történt azon a napon, amikor a három szovjet tiszt besétált a kocsmába? A bevezetőben olvasható idézet dr. Kégl Tamás, gyulafirátóti állatorvos írásából származik, aki szemtanúk elbeszélése alapján 2002-ben megrázó részletességgel vetette papírra a tragikus eseményt. Ennek alapján a közelben gyakorlatozó harckocsizó tisztek a közeli árokparton hagyták járművüket, majd a nagy melegben megszomjazván, sört és vodkát rendeltek (több kört természetesen).

Az elfogyasztott alkohol hatására a százados erejét fitogtatva szkanderezésre hívta ki a kocsmában békésen ivó magyarokat. Mindenkit legyőzött, majd ellenfeleit a „sz…. magyar" minősítéssel alázta porig. A szituáció ekkor igen feszültté vált – ahogy az író fogalmaz – „a békegalamb hamar kiszállt az ablakon és berepült helyette a viharmadár". Heves vita kezdődött – szóba került többek között a mexikói világbajnokságon elszenvedett megalázó hat-nullás vereség is – a kocsmáros pedig egy idő után érthető módon nem akarta kiszolgálni a kapatos tiszteket, akik erre a magyar kezekből kitépett italokkal vigasztalták magukat. Végül verekedés tört ki, közben pedig a szovjet százados dühtől tajtékozva kirohant a kocsmából.

Radics József ekkor jelent meg az ivóban, ahol átmenetileg „vihar előtti csend" uralkodott. Később kiderült: a százados a közelben hagyott tankért ment ki a kocsmából, hogy azzal torolja meg a kocsmároson a rajta esett sérelmet. Az útról egész egyszerűen derékszögben elfordulva behajtott az ivóba. A bent lévők hallották a hatalmas csattanást és közben megjelent szemük előtt a harckocsi csövének vége, amely „átütve az ajtótokot" megállt a kocsmáros orra előtt. Csak – amikor a harckocsi hosszas indítózás után kihátrált a kocsmából – akkor döbbentek rá a jelenlévők, hogy a lánctalpas halálra zúzta Radics Józsefet.

Megemlékező beszédében Hende Csaba a történteket felelevenítve úgy fogalmazott: az a tény, hogy „egy település szélén ott lehetett hagyni egy T-72-es harckocsit, jól mutatta az akkori Vörös Hadseregben uralkodó állapotokat. Az pedig, hogy egy tiszt szerint a harckocsit vitás kérdések lerendezésére lehet használni, jól mutatja azt a hatalmi gőgöt és arroganciát, amellyel a barátinak hazudott, de valójában legyőzött nemzetet kezelték". Hangsúlyozta: Radics József „közös halottunk, akire emlékeznünk kell."

„Emlékeznünk kell arra, hogy mit jelentett számunkra a szovjet csapatok jelenléte, miként tiporták sárba a magyar államot és zúzták össze a nemzet szabadságát; hogyan mérgezték meg a múltat és a jövőt, valamint az élet olyan hétköznapi színtereit is, mint például a gyulafirátóti kocsma. Továbbá arra is emlékeznünk kell: mit jelentett a szovjet csapatok távozása" – fogalmazott a honvédelmi miniszter.

Hozzátette: a sokak által néha még „ma is nosztalgiával emlegetett" Kádár-rendszer „bármikor képes volt túllépni az igazságon és az alapvető emberi értékeken, ha érdekei úgy kívánták".

„A tökéletes szabadsághoz vezető utunk még tart, és tartani fog mindaddig, amíg az állam nem teljesíti maradéktalanul küldetését, polgárainak szolgálatát. Tartani fog mindaddig, amíg nem teremtheti meg Magyarország minden polgára magának a szabad emberekhez méltó életkörülményeket. Hiszen, amint Széchenyi István mondta: bárki bármit álmodozzon, csak a vagyonos nemzet szabad. Az elmúlt húsz esztendő megmutatta: nem szabad visszafordulnunk. A szabadságunk mindig csorbát szenvedett, ha a jólét ígéretéért cserébe elfordultunk az igazságtól, vagy meghátráltunk a munka elől. Nem szabad felednünk a zsarnokságot azért, hogy megnyerhessük magunknak a szabadságot" – zárta a beszédét a honvédelmi tárca első embere.