Bevonultak…

Miután megtörtént az adategyeztetés, az idő közben összeálló csoportokat átterelték az egészségügyi kivizsgálásra, ahol a szükséges oltások okozta felszisszenések közepette a vizsgálók kérdéseire is válaszolni kezdett. Ezt követte a drogteszt, majd az orvosi szobából a beöltözés helyszínére vezetett az út, amely talán a legizgalmasabb volt a jelentkezők számára, hiszen málhájukba gyömöszölve új egyenruháikat és felszereléseiket ébredtek csak rá igazán, hogy a régóta vágyott nap eljött, s végre ők is tényleg katonák lesznek.

„Úgy éreztem, hogy ki kell próbálnom a katonaságot, ki kell próbálnom magamat. Vízilabdáztam három évig, bízom benne, hogy ez segít a fizikai megmérettetéseknél" – mondta Gál Katalin, aki várhatóan az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandárnál fog szolgálatot teljesíteni, kiképzését követően. Orosz Gábort a biztos megélhetés vonzotta a katonai pályára. „Az életemből kimaradt a katonaság, szerintem fontos, hogy az ember tudja, milyen is az, és ami még fontosabb, fegyelmet tanít" – tette hozzá.

„Sokat változnak itt. Rendszerességre neveljük őket, egy közösség részévé válnak. Mind a személyiségük, mind a hozzáállásuk, fizikumuk, csapatszellemük nagyon sokat fejlődik. Itt nem az egyéni képességek a meghatározóak" – mondta el a honvedelem.hu kérdésére Nagy Attila alezredes, az Altiszti Akadémia Mecséri János Kiképző Osztályának osztályvezetője.

A beöltözést követően a 14 hetes kiképzésre váró jelentkezők elfoglalták körleteiket, és magukra öltötték egyenruhájukat. Bevonultak…

Fotó: Galovtsik Gábor