Búvárok a bányatóban
Szöveg: Szűcs László | 2012. május 17. 7:04Egy kívülálló számára talán furcsának tűnhet a látvány: szakadó esőben készülnek merülésre a búvárok a Nyékládháza határában található kavicsbánya-tavak egyikén, az úgynevezett Debreceni-tavon. Illik ide a régi közhely, miszerint „a katona legjobb barátja az időjárás”, meg különben is, a vízbe merülve nem ázik meg az ember, aki pedig ilyenkor mégis a parton marad, az magára vessen…
Galéria
1599091250
1599091253
1599091253
1599091254
1599091254
1599091254
1599091255
Nem szokatlan, hogy katonabúvárok tűnnek fel a nyékládházi bányatavaknál: ha a búvárbeosztásokba újonnan kerülők számára alaptanfolyam, vagy éppen az összes honvédségi békaember számára évente kötelezően előírt úgynevezett „összevonás" zajlik, akkor biztos, hogy az arra járók találkozhatnak a katonabúvárokkal a 35-ös számú főút közvetlen szomszédságában található kavicsbánya-tavak valamelyikén.
„Jelenleg éppen az idei első, a tavaszi búvár-alaptanfolyam zajlik, annak is az a szakasza, amikor a résztvevők nyílt, állóvízbe merülnek" – mondja Márton Róbert főtörzsőrmester, a szentesi MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búvárbázisának egyik oktatója, a tanfolyam vezetője. Megtudjuk: a tanfolyam április 23-án kezdődött és május 25-ig tart. Bár a két szolnoki alakulattól – az MH 25/88. Könnyű Vegyes Zászlóaljtól és az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóaljtól – valamint a debreceni lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő-zászlóaljától nyolcan vágtak neki az öthetes kurzusnak, Nyékládházára már csak hatan tudtak eljönni; ők azok, akik sikeresen teljesítették az eddigi követelményeket, vizsgákat.
Két katonának a vízbiztonság hiánya miatt kellett idő előtt befejeznie a kurzust.
A tanfolyam egyébként – az összes honvédségi felkészítéshez hasonlóan – elméleti oktatással kezdődött, amit a szentesi laktanya búvárkiképző bázisának tanmedencéjében követtek az úgynevezett védett vízi merülési gyakorlatok. A mostani, nyílt, állóvízi merülés után pedig a Tiszán, azaz nyílt folyóvízben merülnek majd a résztvevők.
Eközben az úgynevezett nedves neoprén ruhába öltözött búvárok már készülnek a mai feladatra. Ennek során megtanulják, hogyan kell megközelíteni a merülési helyet. Aztán az ott rögzített bója mentén úgynevezett „dekózást" hajtanak végre. E szakkifejezés magyarra fordítva azt jelenti, hogy a búvár a mélyből felfelé emelkedve meghatározott mélységekben megáll, eltölt ott bizonyos időt, hogy így elkerülje a dekompressziós betegséget. Eközben pedig elsajátítják azt is, miként kell fellőni a víz alól az úgynevezett dekóbóját, jelezve ezzel a parton tartózkodóknak, hogy ott merülés, illetve dekompressziós merülés zajlik.
„Egyszerűnek hangzik, de valójában ez nagyon komplikált és nehéz feladat. Igénybe veszi a búvárok tudását" – mondja a tanfolyam vezetője, akitől megtudjuk azt is, hogy az alaptanfolyammal párhuzamosan egy másik búvárkiképzés is zajlik a nyékládházi bányatavon: a 24-es felderítő-zászlóalj búvár katonái szinten tartó merüléseket hajtanak végre. Ők egy komoly feladatra, nagy mélységű merülésre készülnek…
Fotó: A szerző felvételei
További képekért kattintson galériánkra!
