Dörrent az ágyú, villant a kard

Már kora reggel nyüzsgő gyerekhad „ostromolta" a pákozdi Mészeg-hegy lábánál található egykori csatatérre kitelepített katonai járműveket. Jöttek környékbeli és távolabb lakó családok, valamint iskolás csoportok is az ország minden tájáról.

A legnagyobb sikere a hatalmas autómentő járműnek volt, de a konténerszállítóra és a BTR–80-as harcjárműre is egyszerre több tucatnyian szerettek volna felmászni. A járművek mellett álló szigorú „katona bácsiknak" többször kellett közbe avatkozniuk, s eldönteniük, hogy ki legyen az, aki először szállhat fel a „nagykerekűre".

A toborzó sátornál most leginkább a gyerkőcök nézegették a kiállított kézifegyvereket, de azért volt olyan is, aki a szerződéses és hivatásos katonai szolgálat részleteiről érdeklődött a Nyugat-Magyarországi Hadkiegészítő Parancsnokság székesfehérvári toborzó-, és érdekvédelmi központjának munkatársainál. A makettezők sátrához pedig szinte oda sem lehetett férni, annyian voltak kíváncsiak a kiállított ólomkatona-hadseregre.

Amíg a hegy lábánál a látogatók a 160 évvel ezelőtti csata újrajátszására készülő hagyományőrzők felvonulását nézték, addig a katonai emlékhelyen múzeumánál, a rendezvény hivatalos programjának részeként megkoszorúzták dr. Gyuricza Béla vezérezredes emléktábláját. A csata emlékére állított obeliszknél pedig Takács János mondott ünnepi beszédet. Pákozd polgármestere hangsúlyozta: ezen a napon a magyar nemzet az egyik kiemelkedő jelentőségű történelmi eseményére emlékezik. A 160 évvel ezelőtti csata helyszíne nemcsak a szabadság első diadala volt, hanem itt született meg a Magyar Honvédség is. A polgármester kiemelte, hogy a fegyveres küzdelem végül is azért bukott el, mert az akkor nagyhatalmak összefogtak a magyarok ellen, s közös erővel verték le a szabadságharcot.

Az ünnepség végén az emlékművet katonai tiszteletadással koszorúzták meg. Elhelyezte az emlékezés virágait többek között dr. Szekeres Imre honvédelmi miniszter, Mikita János mérnök altábornagy, a HM Honvéd Vezérkar főnökének helyettese, Tömböl László mérnök altábornagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka, valamint Warvasovszky Tihamér, Székesfehérvár polgármestere. Sólyom László köztársasági elnök nevében pedig szárnysegédje, a Köztársasági Elnöki Hivatal katonai főosztályának vezetője, Palásti Ferenc dandártábornok koszorúzott.

Az ünnepség végére az egykori csatatéren is felsorakoztak a hagyományőrzők, akik először a szabadságharc csatáiban rendszeresen alkalmazott csatarendet mutatták be az addigra már tízezresre duzzadt tömegnek. A laikus szemlélő számára gyakran kaotikusnak tűnő látványt dr. Kedves Gyula alezredes, a Hadtörténeti Múzeum és Könyvtár igazgatóhelyettese magyarázta. E rendhagyó történelem órán megtudhattuk azt is, hogy Pákozdon két olyan haderő ütközött meg, akik nem tudták előre, hogy milyen csatára számíthatnak. Jellasics például azt gondolta, hogy a túlerőben lévő seregével sikerül egészen a fővárosig vonulnia. Az alezredes hangsúlyozta: e csata során az dőlt el, hogy a magyar csapatok képesek-e fegyverrel megvédeni az országot, lesz-e reguláris magyar hadsereg.

Időközben elkezdődött a csata, dörögtek az ágyúk, pukkantak a gyalogsági fegyverek, villantak a kardok. S a magyar seregek végül is visszaverték az ellenséget – ugyanúgy, mint 160 évvel ezelőtt, a magyar szabadságharc első győzedelmes csatájában.

– Egy százhatvan évvel ezelőtti csata emlékét őrzi a mai nap. Remélem, amit itt ma láttak, az meggyőzi önöket arról, hogy szép dolog őrizni a történelmi emlékeinket. Hiszen emlékezni kell azokra a katonákra, akik a magyar nemzetet, a magyar államot minden korban védték – mondta a „csatát" követően, a felsorakozott hagyományőrzők sorfala előtt dr. Szekeres Imre. A honvédelmi miniszter szerint: a mai magyar honvédek őrzik az ország szuverenitását, és, ha szükséges, akkor védik az állampolgárok életét és érdekeit a világ 13 országában, 17 helyőrségben. Összesen egy ezrednyi erővel tesznek meg mindent azért annak érdekében, hogy másutt is béke legyen.

A szabadságharc lovas katonái, gyalogosai és tüzérei után – akik közül az újoncokat természetesen a hagyományok szerint, az ágyúcsőre fektetve fel is avatták – a mai Magyar Honvédség mutatkozott be Pákozdon. A szolnoki MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj katonái azonban a levegőből érkeztek. Volt, aki ejtőernyővel, volt aki kötélen csúszva, a föld fölött alig néhány méterrel „megfüggő", hatalmas porfelhőt kavaró Mi–8-as szállítóhelikopterből. Feladatuk egy kis létszámú ellenséges erő megsemmisítése volt, amelyet néhány perc alatt végre is hajtottak. Az akciót a levegőből egy Mi-24-es harci helikopter is biztosította. A látottakat Ruszin Romulusz alezredes, a zászlóalj parancsnokhelyettese „tolmácsolta" az érdeklődőknek.

Az ünnepséggel egy időben a Honvédség és Társadalom Baráti Kör székesfehérvári szervezete bemutatta „Kész a csatára a sereg" című országos ifjúsági pályázat díjnyertes alkotásait is. Majd az egykori csatatérre kilátogatóknak különféle családi programokkal, például kézműves foglalkozásokkal kedveskedtek.

Szerencsére az időjárás is a kegyeibe fogadta az egész napos program szervezőit, hiszen ragyogó napsütésben, már-már nyári időben eleveníthették fel a 160 évvel ezelőtti dicsőséges csata emlékét.

További képek:

Fotó: Szűcs László és Györgyi Anikó