Egészségügyi szakharcászati gyakorlatot tartottak Dócon

Összetett, mind a lövészeket, mind a műszaki, mind pedig az egészségügyi katonákat megmozgató gyakorlatot tartottak a dóci lőtéren.

Az alezredes szavai szerint a gyakorlatot minden évben megrendezik, de folyamatosan új elemekkel látják el, hogy valódi kihívást jelentsen az állomány számára. Két éve például éjszaka kellett a feladatokat teljesíteni, tavaly helikopter is részt vett a mentésben, idén pedig a területvédelmi tartalékos katonák is szerepet kaptak. Közöttük voltak tartalékos lövészek, egy orvos és egy mentőtiszt is. Bár a kiképzés nagyon látványos volt, az alezredes hangsúlyozta: „Mi nem bemutatót hajtunk végre, hanem gyakorlunk!" Ez azt jelenti, hogy a katonák nem tudják előre a pontos forgatókönyvet, hanem eddig megszerzett tudásukkal kell a váratlan helyzetekre szakszerűen reagálniuk. A feladatokat pedig úgy alakítják ki, hogy azok minél inkább megfeleljenek a valóságnak, vagyis a harctéri körülményeknek.

A résztvevőknek – az elképzelt szituáció szerint – vissza kellett verniük egy támadást, majd el kellett látniuk a súlyos sérülteket. Dolgukat az időjárás is nehezítette, hiszen végig esett az eső a gyakorlat alatt, és az is, hogy két katona beszorult a roncsok közé, miután járművük a forgatókönyv szerint aknára futott. Miközben a lövészek szakszerű alakzatot vettek fel a konvoj körül, az egészségügyi kollégák már a lőtt, illetve az akna által roncsolt sebeket látták el.

Hamarosan kiderült: a lövészek közül is megsérültek ketten a tűzpárbajban, a beszorult sérültekhez pedig nem lehetett hozzáférni, ezért őket ki kellett vágni a járműből. Speciális szerszámok, például feszítő-vágó segítségével néhány perc alatt eltávolították az autó ajtajait és tetejét, így hozzáférhettek az azonnali ellátásra szoruló sérültekhez. Eltelt még néhány pillanat, s már érkezett is a speciális BTR, amely elszállította a sérülteket a telepített, zászlóaljszintű egészségügyi ellátó központba (ROLE-1). Dr. Pusztai Erzsébet alezredes kifejtette: a ROLE-1 arra hivatott, hogy kiszolgálja az adott zászlóalj harctéri tevékenységét. Az ellátó központot úgy kell telepíteni, hogy a sérüléstől számítva két órán belül orvosi segítségben tudják részesíteni a katonákat. Ennek érdekében a központ folyamatosan követi a csapatmozgást, így akár naponta többször is áttelepül.