Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Egy korszak véget ért!

Szöveg: Dr. Boldizsár Gábor ezredes |  2011. július 22. 9:15

A magyar ejtőernyős társadalom mély megrendüléssel fogadta a hírt, hogy vitéz Bakó István, életének 91. évében, június 21-én elhunyt.  A magyar királyi ejtőernyős szakaszvezető, rehabilitált zászlós hamvai 2011. július 19-én 15 óra 16 perckor megtértek egykori bajtársai közé.

Az 1920. április 22-én született Bakó István volt az utolsó túlélője az 1941. április 12-én, a veszprém-jutaspusztai repülőtéren lezuhant szállító-repülőgép katasztrófájának. A délvidéki műveletekre induló ejtőernyős harccsoport vezérgépe – fedélzetén az alakulat parancsnokával, vitéz Bertalan Árpád őrnaggyal – a felszállást követően az oldalára billent és a földbe csapódott. Az égő, felrobbanó roncsból csak négy ejtőernyősnek sikerült megmenekülnie. Köztük volt Bakó István is.

A háborút követően Bakó István (képünkön) erőt és fáradságot nem kímélve ápolta a magyar katonai ejtőernyőzés hőskorának és hőseinek emlékét. Lakóhelyén, Hajdúsámsonban a Petőfi Sándor Városi Könyvtár, Közművelési és Muzeális Intézmény ad helyet az általa összegyűjtött tárgyi emlékekből rendezett állandó kiállításnak. Aktív szervezője, résztvevője volt a veterán ejtőernyőzéssel, a második világháború harcaival és a magyar hősök napjával kapcsolatos megemlékezéseknek, emlékműállításoknak.

Hajdúsámson díszpolgárává választották, és birtokolta az MH 34. Bercsényi László Különleges Műveleti Zászlóalj – a korábbi mélységi felderítő-zászlóalj – tiszteletbeli parancsnoka címet is.

Bakó István hamvainak július 19-i szétszórásán, Jutaspusztán a hajdúsámsoni református lelkész, Lovászi Krisztián, majd az ejtőernyősök, a repülők és a Vitézi Rend nevében vitéz Harmath Lajos búcsúzott el az egykori ejtőernyőstől. Felidézték életútját, áldozatos munkáját, a hősök emlékének megőrzéséért tett cselekedeteit.

Ezt követően Hajdúsámson polgármestere, Hamza Gábor folytatta a búcsúzást, majd a Honvédelmi Miniszter búcsúlevelét is felolvasták. 
Végül Sándor Tamás ezredes, az MH 34. Különleges Műveleti Zászlóalj parancsnoka köszönt el alakulata tiszteletbeli parancsnokától.

A református áldást követően egy helikopterrel indult vitéz Bakó István az utolsó útjára. Hamvait – végakaratának megfelelően – az 1941-es katasztrófa emlékművének környékén szórták szét. Ott, ahol egyszer, a gondviseléstől vezérelve sikerült elkerülnie a halált.

A rendezvény végén a katona, az ejtőernyős, és a veterán szervezetek, valamint a magánszemélyek elhelyezték a megemlékezés virágait az emlékmű talapzatán.

Egy hosszú és küzdelmes élet ért véget, egy történelmi korszak zárult le azzal, hogy az utolsó túlélőtől is búcsút vettek.

Fotó: Gáll Gábor

(További képekért kattintson galériánkra!)