Emléktábla-avatás

A család, a hozzátartozók, a Honvédelmi Minisztérium, a Magyar Honvédség vezetői, a társadalmi szervezet képviselői, valamint a néhai tábornok tisztelői előtt mondott beszédében Holló József méltatta a bátor és tehetséges katona emberségét, műveltségét, emberi nagyságát, jellemét, magyarság- és hazaszeretetét. „Élete – üzenet a mának, emléke példává kell, hogy magasztosuljon" – jelentette ki a főigazgató. Említette Zách Emil kiemelkedő frontszolgálatát, haditetteit, amelyet számtalan magas kitüntetéssel ismertek el, és

Holló József és dr. Sztopa Gyuláné Zách Magdolna – a néhai tábornok leánya – leplezték le Vitéz Zách Emil magyar királyi altábornagy, címzetes vezérezredes örök emlékezetére állított márványtáblát. Az emléktáblát egyházi szertartás keretében áldották meg, ezt követően koszorúkat helyeztek el alatta. Először a főigazgató, majd a család, a honvédség, a társadalmi szervezetek képviselői, végül a tisztelők helyezték el az emlékezés virágait.

A rendezvény a Szózat és Magyar takarodó akkordjaival ért véget.

Az eseményt követően a tárca és a család fogadást adott.

Zách Emil (1883–1949)

Zách Emil – Nack Emil néven – 1883. december 28-án született a Torontál megyei Nagykikindán. Apja német származású volt, de magyarul és szerbül is beszélt. Édesanyja német nyelvű horvát volt, így a család a német nyelvet használta. Zách Emil, aki a többnemzetiségű családi háttér ellenére mindig magyarnak vallotta magát, fiútestvérei is a katonai hivatást választották. Középiskolája utolsó két tanévét a Piarista Középiskolában fejezte be Szegeden. Kiváló eredményű érettségije után felvételt nyert a Ludovika Akadémiára, ahol hadnagyi rendfokozattal, osztályelsőként diplomázott 1904-ben. Bécsben folytatta tanulmányait, 1908-ban főhadnagy lett, és két évvel később a vezérkarhoz került. Az első világháború alatt az orosz fronton először századossá, később őrnaggyá nevezték ki. 1920-ban alezredes, 1923-ban ezredes, 1929-ben vezérőrnagy. 1934-ben a Vitézi Rend tagja lett. 1936-ban már a vezérkar főnökének helyettes, és ugyanebben az évben altábornaggyá nevezték ki. 1936 végén a Katonai Törvényszék elnöklő bírójává választották. A majdnem két éves bírói pályafutása alatt egyetlen halálos ítéletet sem hagyott jóvá. Hívő katolikusként erősen ellenzett minden diszkrimináns megnyilvánulást, a háború alatt pedig személyes kockázatot vállalva legalább 18 ember életét sikerült megmentenie. Miután rájött a náci filozófia lényegére nemcsak a náciktól, hanem a német katonai elit tagjaitól is távol tartotta magát. 1940-ben vezérezredesként vonult nyugállományba, és ezt követően szabadúszó író lett. Tragikus módon, amikor tudott volna, nem élt a menekülés lehetőségével. 1945 októberében megfosztották katonai rangjától, 1946 júniusában letartóztatták, és októberben tíz év börtönbüntetésre ítélték, valamint összes vagyonát elkobozták. Zách Emil 1949. október 29-én a börtönben halt meg. 1995-ben a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága visszavonta Zách ítéletét és ejtettek minden vádat ellene. A Honvédelmi Minisztérium Rehabilitációs Bizottsága 1995. június 12-i döntésének megfelelően visszaállította Zách Emil vezérezredesi rendfokozatát.

További képekért kattintson galériánkra!

Fotó: a szerző felvételei