Felderítők víg napjai

November 11-én Hajdúhadházon, a Vay Ádám Kiképzőbázis gyakorlóterén zajlott az a járőrverseny, ahol a debreceni dandár csapatai mellett a szolnoki szenior ejtőernyősök is elindultak. A gyakorlótéren számos nehéz feladatot kellett teljesíteniük, amely során megmutathatták ügyességüket, gyorsaságukat, erejüket és rátermettségüket.

Szabó Péter őrnagy, a felderítő-zászlóalj parancsnokának helyettese tömören

– Tegnap sportversenyeket rendeztünk erőemeléstől a focin át a sakkig, ma járőrözünk egyet, holnap ünnepi állománygyűlésen és misén emlékezünk Szent Mártonra. A háromnapos rendezvénysorozatot pénteken díszebéd, majd este bál zárja. Ami a mai programot illeti, ebben a formában második alkalommal rendezzük meg a felderítők Szent Márton napi versenyét – mondja a már teljes menetfelszerelést öltött az őrnagy. – Tízfős csapatok indulnak, négy debreceni és egy szolnoki. Lesz paintball lövészet, íjászat, kézigránát célba dobás, BTR-tolás, kúszófolyosó, lajhármászás, hogy csak néhányat említsék a különböző próbákból.

Az őrnagy ezt követően még nyilatkozik két televízió- és egy rádióriporternek, majd csapata sürgetésére neki is indul a 20–30 kilométeres, mintegy hatórás útnak.

Süt a nap, de csípős szél fúj, amikor helyet foglalunk a Mercedes terepjáróban. Errefelé ráadásul három napig esett az eső. Áldjuk is Tóthné Ilyés Editet (minden újságíró, fotós, rádiós és tévés „védőszentjét"), hogy ilyen kényelmesen utazhatunk. A négy terepjáróból álló „sajtókonvojt" indulás után nem sokkal egy birkanyáj tartja fel, majd a kegyetlen terep lassítja. Sár, mocsár, ingovány, bucka, töltés, gazzal benőtt vizes árkok váltogatják egymást, miközben az ablaktörlő időnként alig győzi a latyakot törölni a szélvédőről.

Csaknem fél óra, mire eljutunk az első állomásig, ahol a paintball lövészet zajlik.

– De legalább gyorsak voltunk – nyugtázzák az eredményt, majd indulnak a következő pont felé, ami négy–öt kilométerre van, árkon-bokron keresztül.

Befutnak a szolnoki szenior ejtőernyősök is. A zömmel 50 év feletti katonák – élükön az 59 éves „Lacsi kapitánnyal" – olyan jókedvűek, mint előre látnák a végeredményt.

– Faragó László nyugállományú százados vagyok – nyújtja kezét a veterán ejtőernyős. – Harminc év alatt 1351 ugrásom volt, és mint látod, még olyan jó erőben vagyok, hogy ide is engem küldtek…

A szeniorok még üzennek ezt-azt egykori bajtársuknak, a Magyar Honvéd főszerkesztő-helyettesének, megmarkolják a paint-ball fegyvereiket, és már nyomulnak is be az erdőbe, ahol a lesben álló ellenséggel el megküzdeniük.

A BTR 80-as nagyvas állítólag 13 és fél tonna üresen. Az egyik tízfős debreceni csapatnak ugyancsak feladja a leckét. A monstrum úgy tesz, mintha be lenne rozsdásodva a futóműve. Öt métert hagyja tolni magát, majd megáll, mint egy csökönyös szamár. A felderítők háttal, vállal, mellel keréknek feszülve, kerekeit kézzel forgatva próbálják arrébb taszigálni a behemót harceszközt, amelyen jól látszik, hogy nem erre találták ki. Az egyenruhások lassan fel is adják, hiszen még a szél is szembe fúj.

Ellenség pedig van. Ha nincs, akkor csinálnak: az egyik csapat a járőr-lapját hagyta az előző pontnál, úgy jó öt kilométerre. A dokumentum nélkül pedig nincs tovább. Hamar kiszámolják, hogy ki rohan vissza a sok mindennek elmondott nyamvadt papírért, aztán az illető már csak egyre zsugorodó kis pont az irdatlan méretű gyakorlótéren.

Az előbbiekhez képest a kúszófolyosó kész üdülés, főleg, hogy a rendezőkben volt annyi jóérzés, hogy viszonylag száraz füves területre telepítették.

Az íjászat pedig maga a csoda. Persze nem akárkinek. Nyíri Sándor őrnagy és Köblő Attila szakaszvezető tartanak egy rögtönzött bemutatót. Mivel éppen egy csapat sincs itt, mi is kipróbálhatjuk az íjazást.

Útközben elhajtunk egy megálló UAZ terepjáró mellett. Vezetője nyitja az ajtaját, aztán azzal a lendülettel félreugrik az utána kiömlő hektónyi latyak elől. Önkéntelenül a lábam alá nézek, de a Mercedes belsejében csak annyi sár van, amennyi mi hordtunk bele a cipőnkkel.

Kora délután van, mikor elindulunk hazafelé a hajdúhadházi gyakorlótérről, és már jócskán besötétedik, mire megkapjuk a végeredményt. Eszerint az első a felderítőszázad lett, a második helyen a szolnoki szenior ejtőernyősök végeztek, a harmadikok pedig az elektronikai hadviselés század katonái lettek.

Szerintem pedig valamennyien győztek: Szent Márton oltalmazza őket!

További képekért kattintson galériánkra!

Fotó: Galovtsik Gábor