Fényháború az éjben

Képzett katonáknak nappal könnyű lőni, hiszen a célok általában jól láthatóak. De mi a helyzet éjszaka?

A választ dr. Böröndi Gábor dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság szárazföldi haderőnem főnöke adja meg, aki a sötétből felbukkanva elmondja: az éjszakai éleslövészeten be kell bizonyítaniuk a katonáknak, hogy természetes fény hiányában is el tudják látni a feladataikat, noha a manőverek végrehajtása, a tűzrendszer megszervezése, a harcvezetés sokkal bonyolultabb, mint nappal. (Még akkor is, ha a telihold ezüst világa talán picit javított a helyzeten.)

Kiképzettség ide, felkészültség oda: fény nélkül nem lehet lőni, ezért valahogy legalább valamennyire meg kell világítani az ellenséges célpontokat. Ebben az amerikai 173-as Légimozgékonyságú Dandár tüzérei nyújtottak segítséget, akik öt-hat kilométerre kilőtt, világító gránátokkal tették lehetővé bajtársaiknak a célfelderítést, és a tűzkiváltást.

A szabad szemmel szó szerint láthatatlan, (meg aztán amúgy is képzeletbeli) ellenség az éj leple alatt „támadást" hajtott végre a Zászlóalj Harccsoport, különféle modul elemekkel megerősített százada ellen, akik aztán többek között ágyútarackokkal, és BTR-ekkel verték vissza a rohamot. Mindebből persze éjjellátó eszközök nélkül pusztán különböző fénycsíkokat, becsapódásokat, és itt-ott némi füstöt lehetett látni.

„Érezhető és látható volt, hogy a katonáink kiképzettek, hiszen a tűz ilyen körülmények között is feküdt a célokon" – nyilatkozta a honvedelem.hu kérdésére válaszolva Böröndi Gábor dandártábornok.

Fotó: Rácz Tünde, Búz Csaba hadnagy és a szerző