Katonaének a színházban

Most azonban folytassuk inkább Szücs József ezredes, az MH Légi Vezetési és Irányítási Központ (MH LVIK) parancsnoka – egyben a rendezvény, és a cd létrejöttében közreműködő Veszprémi Tiszti Kaszinó Hagyományőrző Egyesület elnökének – szavaival, aki Sebő Ferenc népzenészt idézve így fogalmazott: kultúránkat nem ápolni kell, hiszen nem beteg; őrizni sem szükséges, mivel nem rab – ellenben a hagyományainkkal együtt csak akkor maradhat meg, ha megéljük.

E gondolat vezérfonala mentén kívánták megélni- és átélni a Veszprém helyőrségben települt katonai szervezetek honvédjei elődeik katonakultúráját akkor, amikor különösebb zenei előképzettség nélkül első világháborús katonanóták éneklésére vállalkoztak. Hiszen annak idején senki ember fia sem csodálkozott azon, amikor a csukaszürke egyenruhában menetelő bakák rázendítettek mondjuk a „Fiumei kikötőben áll egy hadihajó" című nótára.

„A katonadalokat tartalmazó hanghordozó megjelentetése, már a veszprémi első világháborús centenáriumi emlékbizottság alakuló ülésén szóba került. Katonáink mellett felkérésünkre helyi kórusok, daloskörök, és előadóművészek vettek részt a közös munkában. Mi magunk nem vagyunk képzett énekesek, de úgy véljük, hogy a Magyar Honvédség az alaprendeltetéséből eredő feladatai ellátása mellett jelentős erőfeszítéseket tehet annak érdekében, hogy valóban megélhessük kultúránkat. Mi ezzel a cd-vel, és a mai koncerttel szeretnénk ehhez hozzájárulni" – húzta alá a tiszti kaszinó elnöke.

Hozzátette: amikor olyan élethelyzetbe kerülnünk, hogy kénytelenek vagyunk igazodási pontokat keresni a helyes értékrend megformálásához, legjobb, ha gyökereinkhez nyúlunk vissza. Hiszen – vélte a parancsnok – csak azok a közösségek maradhatnak fenn, akik képesek megőrizni nemzeti önazonosságukat, és nem esnek divatos tendenciák áldozatául.

Brányi Mária, Veszprém alpolgármester-asszonya beszédében kiemelte: jó látni, hogy a nemes ügyért ilyen sokat összefognak. Mint mondta: az első világháború nem valamiféle idők történelmi homályába vesző emlék, hanem közeli; a ma emberének sorsát is befolyásoló korszak.

A koncerten aktív és hagyományőrző katonák mellett fellépett a Táborállás Daloskör, a Katona János alezredes, karmester vezette MH Légierő Zenekar Veszprém, valamint a Veszprém Város Vegyeskarából alakult férfikórus is. A bevezetőnkben említett „Százados úr, sejehaj" című könyv előszavából Oberfrank Pál színművész, a Veszprémi Petőfi Színház igazgatója olvasott fel részletet. Szólistaként színesítette a műsort Jákói Bernadett citerakíséretével Kruppa-Jakab Éva énekművész, illetve Halas Adelaida színművésznő is. Utóbbit a katonazenekarban szolgáló Virág Pál kísérte zongorán.

Ismét egy fiktív első világháborús tudósítás sorait ideképzelve, leírhatjuk, hogy „a nagyérdemű közönség tetszését leginkább a város délceg bakáinak átütő erejű, érces összhangzata érdemelte ki. A szívet-lelket erősítő énekek, menetelésre csábító ritmusa méltán ragadtatta hasonló ütemes vastapsra a mélyen tisztelt hallgatóságot…"

Fotó: a szerző felvételei