Legfrissebb kutatások a csehszlovákiai megszállásról

A „Zala" 1968 – Az MN 8. gépkocsizó lövészhadosztály hadműveleti naplója Csehszlovákia megszállásának időszakából"  címet viselő kötet a Hadtörténelmi Levéltár igazgatója, dr. Számvéber Norbert őrnagy – mint sorozatszerkesztő – és  két munkatársa, Laczovics Erika és Solymosi József közös munkája.

A „Zala" (a „Sumava" mellett) az invázió fedőneve volt.

A két szerző által jó érzékkel válogatott dokumentumokból rekonstruált hadműveleti napló a Varsói Szerződésbe tömörített hadseregek bevonásával 1968-ban, a reformizálás „útjára tévedt" Csehszlovákia ellen végrehajtott „szocialista testvéri segítségnyújtás" alaposabb megismerését szolgálja.

Laczovics és Solymosi korábban a történések politikai, részben katonai felsővezetői aspektusaival foglalkoztak, ezúttal viszont a megszálló erők mindennapi tevékenységére összpontosítottak – mutatott rá dr. Markó György, a HM HIM tavaly decemberben nyugállományba vonult parancsnokhelyettese − jelenleg a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítványhoz tartozó Terror Háza Múzeum egyik kutatóműhelyeként működő Kommunizmuskutató Intézet igazgatója −, aki az invázió eseményeit és résztvevőit új szemszögből és új adatokkal bőségesen megvilágító forráskiadványt méltatta a könyvbemutatón.

Hozzátette: „Dicséretes módon a dokumentumközlést egy történeti bevezető tanulmány előzi meg, amelyben Solymosi József  lényegre törően ismerteti a Magyar Néphadsereg részvételét Csehszlovákia megszállásában".
A kötet törzsanyaga a mesterségesen alkotott hadműveleti napló, amely nem hallgatja el a megtapasztalt ellenszenvet és passzív ellenállást.

„Nagyban emelik a kiadvány használhatóságát a dokumentumokat kiegészítő mellékletek, nemkülönben az, hogy különböző gyűjtemények anyagából válogatva számos olyan fényképet tartalmaz, amelyek most jelennek meg először nyomtatásban" – mutatott rá Markó György.

Hangsúlyozta: a ‘68-as csehszlovákiai megszállás hosszú ideig tabutémának számított. Ennek fő okát abban jelölte meg, amit Csémi Károly akkori vezérkari főnök mondott: „Katonáink nem «győztes hadműveletekből» térnek haza, ezért az elismerések széles körű (hadseregen kívüli) publikációja nem célszerű".

A rendszerváltás után hét évvel jelentek meg Pataky Iván hadtörténész tanulmányai, melyeket további feldolgozások és okmánypublikációk követtek. Közülük kiemelésre érdemes „A dolgozó népet szolgálom"  című dokumentum-összeállítás a hadtörténeti intézet jóvoltából.

A 40. évforduló kapcsán felélénkültek az arról szóló viták, hogy a magyar politikai vezetők mennyiben értettek egyet a katonai megoldással, volt-e egyáltalán más lehetőségük, mint a „vonakodó szövetséges" szerepének eljátszása. Meghökkentő volt a Magyar Néphadsereg politikai vezetőinek naivitása, illetve az is, hogy a katonai beavatkozás indokolása céljából agitációs csoportok járták a falvakat, üzemeket.

Markó György katonahumort sem nélkülöző előadásában elmesélte egy általa lestoppolt sofőr sztoriját: eszerint ő és határőr járőrtársa 1968. augusztus 21-e hajnalán szolgálat közben átsétált az Ipoly-hídon tüzet kérni a csehszlovák határőröktől, s míg azok a zsebükben kotorásztak, könnyűszerrel lefegyverezték őket.

A „hadfi" története így tükröződött hivatalosan: „…a BM határőrség… a csehszlovák határőr- és csendőrőrsök lefegyverzésével …hatékonyan biztosította a határátlépést."

Fotó: Tóth László

Képek a most megjelent könyvből a galériánkban!