„Lehullt egy fényes csillag a nagy magyar égről”

Mint a Honvéd Vezérkar főnökhelyettes felidézte, a mindössze 29 éves korában hősi halált halt Ágner Gyula 1938 novemberétől szakaszparancsnokként vett részt az első bécsi döntést követő felvidéki bevonulásban. Mivel nagyon jól rajzolt, de nem volt lehetősége felsőfokú képzőművészeti tanulmányokat folytatni, elöljárói elfogadták jelentkezését a további szolgálatra, így 1939 augusztusától hivatásos katonaként szolgált. 1944 tavaszán került a galíciai hadszíntérre a 13. hegyivadász zászlóalj kötelékében, egy páncéltörő ágyús szakasz parancsnokaként. Ő is részt vett a Kárpátok és a Dnyeszter közötti területeken vívott súlyos küzdelmekben, halálát pedig aknaszilánk okozta 1944. április 27-én. „Lehullt egy fényes csillag a nagy magyar égről" – ahogy Arany András százados írta ezután a családnak írt gyászlevelében.
Az év novemberében Ágner főhadnagy az ellenség előtt tanúsított kimagaslóan vitéz és önfeláldozó magatartásáért megkapta az említett posztumusz kitüntetést, amelyet mindössze huszonkét magyar és egy német tisztnek ítéltek oda.

Mint Orosz Zoltán felidézte a korabeli indoklást, Ágner Gyula „harckocsikkal kísért túlerőben, fölényes tűz alatt tartott, nyílt tüzelőállásból eredményesen támogatta a küzdőket, majd önként jelentkezés folytán zászlóaljának kikényszerített éjjeli visszavételét ellenséges harckocsiktól körülvéve, teljesen elszigetelt helyzetben, másfél órán keresztül sikeresen fedezte. Másnap pedig ugyancsak önkéntes vállalkozással egy, az arcvonalat veszélyeztető, rejtett ellenséges géppuskafészket a leghevesebb aknavetőtűzben megsemmisített, miközben hősi halált halt."

Az altábornagy kiemelte: Ágner főhadnagy példája is azt mutatja, hogy hőseink szilárd elhatározással szolgálták hazájukat és tettek eleget esküjüknek, amely legmélyebb hazaszeretetükből, bajtársiasságukból gyökeredzett. „Az adott szó és a fogadalom becsülete, az életünket meghatározó hivatástudat ma is alapértékül kell, hogy szolgáljon mindenki számára: nemcsak a katonák, de a társadalom minden része számára, hiszen a honvédelem egy ország össztársadalmi ügye" – fogalmazott Orosz Zoltán. Mint mondta, meggyőződése, hogy Ágner Gyula helytállása, elszántsága és odaadása a mai katonák számára is példaértékű, és köszönetet mondott mindazoknak, akik annak érdekében dolgoztak, hogy a hős hét évtized után magyar földben pihenhessen. „Főhadnagy úr, nyugodj békében!" – zárta beszédét az altábornagy.

Az evangélikus gyászszertartás és a katonai tiszteletadással végrehajtott újratemetés előtt Tóth Máté Bence, a főhadnagy néhai húgának unokája emlékezett meg Ágner Gyuláról. Mint mondta, családjában „Gyuszi bácsi" mindig is példaképnek számított, és mindnyájuk számára nagy megnyugvást jelent, hogy végre magyar földben nyugszik.
A sír mellett a HOHE soproni hagyományőrzői álltak díszsorfalat Igler Attila vezetésével, a díszlövést pedig korabeli páncéltörő ágyúból a MATASZ hagyományőrzői adták Jásdi Balázs irányításával.