Nem bot és vászon – zászló

Az előadásokból kiderült: a zászlók kezdettől fogva kiemelkedően fontos szerepet játszottak mind hazánk, mind a fegyveres erők történetében. Reider Mónika előadásában bemutatta a magyar hadtörténet leghíresebb korszakaihoz kapcsolódó zászlókat. Mint elmondta: a IX. századból, illetve Szent István király zászlajáról sem hiteles leírás, sem ábrázolás nem maradt fenn. A közszájon forgó leírások utólagos visszavetítések. A történelmi zászlósorban is látható, rekonstruált zászló egy, a X-XI. Században általános, korai gonfanon jellegű királyi zászlótípus, a fejedelmi vörös szín használatával. Ebben a korban a jelképek még nem szerepeltek a zászlólapon, hanem a zászló csúcsán 3 dimenzióban ábrázolták azokat. Így került a zászló csúcsára a latin kereszt. A zászló igen nagyméretű, ez jellemző a fejedelmi zászlókra az egész középkorban.

III. Béla idején jelent meg a jellegzetes hármas gótikus ívű talapzaton álló zászló, amelyen bizánci hatás is mutatkozik: a kettős kereszt, amely az uralkodó világi és transzcendentális hatalmát jelképezi. A zászló formája jellegzetesen lovagkori, úgynevezett banner típus, a hosszú, fanonnak nevezett zászlószalaggal. Ez az ábrázolás a Képes krónikában maradt fenn, a zászló maga ennek alapján készült rekonstrukció. A vörössel és ezüsttel sávozott zászló I. Imre uralkodása alatt jelent meg. Az általánosan elfogadott nézet szerint Imre király aragóniai feleségének kapcsolatai tükröződnek a címeren tekintettel arra, hogy az aragóniai címer függőlegesen sávozott. Az Árpád-házi királyok kettős keresztes illetve sávozott családi zászlaja párhuzamosan létezett a XVI. század végig. A vegyesházi királyok minden esetben a családi, tehát a sávozott zászlót, illetve címerrészt használtak, ezzel jelezték rokonságukat az Árpádokkal, ezzel jelképi szinten is jelezve uralmuk legitimitását.

Hunyadi János zászlajának rekonstrukciója 1453-as címere alapján készült, ahol is a családi hollós címert V. László adományaként a bátorságot jelképező vörös oroszlánnal egészítették ki. Az adományozólevél az oroszlánt a bátorság jeleként emeli ki. Mátyás király híres Fekete seregének zászlaján az uralkodó az Árpád-házi családi sávokat, valamint a cseh királyság oroszlános címerét egyesítette egy negyedelt pajzsban, középen a saját, családi hollós címerével. A zászló ábrázolása Philostratus krónikában maradt fenn, A sávok és az oroszlán eredetileg ezüstszínűek voltak, a miniatúrán azonban az ezüst oxidálódott, így hagyománytiszteletből feketében ábrázolják a zászló rekonstrukcióján.

Zrínyi Miklós zászlajáról csak annyit tudunk, hogy nevezetes kirohanásakor a hadvezér olyan zászló alatt halt meg, amelynek egyik oldalán a császár, másikon az ország címere volt. A rekonstrukció a kor fecskefarkú zászlótípusát idézi, rajta a császári címerrel, előlapján a korabeli magyar királyság címerével. Alapszíne a kor szokása szerint zöld volt, ami a korabeli huszárok zászlóira emlékeztet. Bethlen Gábor jellegzetesen erdélyi stílusú zászlót használt, mindkét oldalon lángnyelvekkel valamint címerével, körülötte pedig feltűnnek az erdélyi nemzetek jelképei.

A haditechnika fejlődése a zászlók méretét is megváltoztatta, ugyanis tüzérség és a füstös lőpor megjelenésével a zászlók csak akkor voltak láthatók a csatatéren, ha méretük a szokásosnál nagyobb volt. A honvéd zászlók jellegzetessége a körben futó, egyenlő szárú háromszögekből álló piros-zöld éksor. Előlapjukon mindig a magyar kiscímert ábrázolták, a trónfosztás után korona nélkül, hátoldalukon pedig a Magyarok Nagyasszonya látható. Ennek a zászlónak az előlapján a korona nélküli kiscímeren, a korona helyén az 1848-49-es szabadságharcra jellemző, hungarikumnak tekinthető kardos koszorú motívum található. Eredetije Nagyváradon készült, a Bem tábornok által vezetett hadtest egyik alakulatának volt a zászlaja.

Somogyi Győző előadásában elmondta, a zászló komoly jelentőséggel bír, jelképezi a nemzetet, az országot, kifejezi egy közösség összetartozását. A zászló az önazonosság legszebb kifejeződése. Nem irányul senki ellen, csak pozitív üzenete van. A hadizászlóknak is rendkívül fontos szerepe volt, és van mind a mai napig. A zászló védelme nagy jelentőséggel bírt a katonák között is, elvesztése főbenjáró bűnnek számított, és gyakran az alakulat feloszlatását vonta maga után. A világosi fegyverletételnél például nem egy katona képtelen volt megválni csapatzászlajától, így több részre szakítva igyekeztek azt megmenteni.

Az előadás „fáradalmai" után a diákok repülőgép szimulátort próbálhattak ki, toborzó programokban vehettek részt, de volt könyvbemutató a Zrínyi Kiadó jóvoltából, és a Honvédelmi kötelék nyújtotta lehetőségekkel is megismerkedhettek.

Fotók: Dévényi Veronika