Ötméteres gödörben végezte Buci és Rex

A katonák egymás között csak „13 ezres robbantási területnek"  hívják ezt a több tízezer négyzetméteres, minden lakott területtől távol eső, kietlen, akácfákkal és tüskés bozótossal tarkított homokos térséget. A robbantóteret az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred katonái gyakran használják, itt semmisítik meg azokat a „nagy testű" robbanószerkezeteket, amelyeket a megtalálás helyszínén csak hatástalanítanak.

Elsősorban bombák megsemmisítését végzik itt, amelyekből az idén 89 darabot találtak a tűzszerészek az ország területén, a földben és a vizekben – mindezt Csurgó Attila alezredestől, az ezred megbízott parancsnokától tudjuk meg, miközben honvédségi terepjáróval zötykölődünk a robbantótér úttalan útjain. A távolban már jól látszik két, sárga színű köpper-szalaggal körbekerített terület, a földmunkagépek segítségével kiásott robbantógödrök.

Bombák a fővárosból és Egerből

A puha talajba vájt, öt méter mély gödrökbe az alakulat katonái már beemelték azt a két bombát, amit a mai napon semmisítenek meg. A robbantás vezetője, Vörös Mihály főhadnagy elmondja: a nagyobbik − egy ötszáz kilogrammos amerikai gyártmányú, GP–1000 típusú rombolóbomba − október 19-én került elő a Dunából, az északi összekötő vasúti híd közeléből. Ezt személy szerint ő emelte ki és hatástalanította, azaz kiszerelte belőle a két gyújtószerkezetet.

A másik bombát még tavaly augusztusban Egerben, a belvárosban találta Martin László főtörzsőrmester. Ez egy kétszázötven kilogrammos, SC–250 típusú német gyártmányú rombolóbomba.

Vörös főhadnagy elárulja: az alakulatnál hagyomány, hogy nevet adnak a megsemmisítésre váró bombáknak. Ez most sincsen másképp. A hatalmas amerikai vasszörnyet Rexnek, német „kistestvérét" pedig Bucinak keresztelték el.

A megsemmisítés egyébként nagyon veszélyes feladat, így a robbantógödrök közelében csak addig maradhatunk, amíg a tűzszerészek el nem kezdik a munka utolsó fázisát, az elektromos gyújtóhálózat kiépítését. Azt még azonban látjuk, hogy a bombákra hét-hét darab, egyenként két és fél kilós „semtextéglát" helyeznek. E szabvány katonai robbanóanyag azért jó – magyarázza a főhadnagy –, mert alkalmas arra, hogy átüsse a bombatestek két-három centiméter vastag acélfalát és felrobbantsa a bennük felhalmozott robbanóanyagot.

Megtudjuk azt is, hogy a bombák hatástalanítása sem kevésbé veszélytelen munka, hiszen a szerkezetek általában – tűzszerész szaknyelven szólva – „vetettek", azaz gyújtószerkezeteiket a repülőgépekből való kidobáskor élesítették, ám azok valamilyen ismeretlen oknál fogva nem működtek rendesen, amikor a több száz kilogrammos fémtestek becsapódtak. Mivel senki nem tudja e hiba pontos okát, a bomba a hatástalanítás közben bármikor „elműködhet", vagyis a tűzszerésznek minden mozdulatára oda kell figyelnie.

Kötélidegek, tanulás és tapasztalat

A gyújtószerkezetek eltávolítása kötélidegeket kíván a tűzszerésztől. „Többéves tanulással és tapasztalattal készülünk az ilyen munkákra" – mondja Vörös Mihály, aki a szakma részleteibe is beavat minket. Mint mondja, van úgy, hogy egyszerű kalapáccsal és csőfogóval, máskor pedig csak speciális eszközökkel tudják eltávolítani a gyújtószerkezeteket. Ezeket – az előírás szerint – rendszerint a helyszínen megsemmisítik, míg a bombatesteket az alakulat központi gyűjtőjébe szállítják; itt várnak sorsukra, a táborfalvai megsemmisítésre…

„Egy vízből vagy a földből előkerült bomba külseje rendszerint rozsdás, ám ez nem téveszthet meg minket. A gyújtószerkezetek kiszerelésekor látjuk, hogy a bombatest belseje olyan, mint új korában, még az olaj is ott csillog az alkatrészeken. Nemegyszer még a szisszenést is halljuk a gyújtók eltávolításakor; ez a hang jelzi, hogy távozott a bomba évtizedekkel ezelőtti összeszerelésekor a robbanószerkezetbe zárt levegő" – meséli a fiatal tiszt.

2012: az átlagon felüli év

A robbantógödröktől csaknem egy kilométeres távolságban kiépített figyelőben tekintjük meg a robbantást. Amíg arra várunk, hogy Vörös főhadnagyék minden előkészülettel végezzenek, Csurgó Attila alezredes a tűzszerészek közszolgálati munkájáról beszél. Elmondja: az elmúlt évtizedekben átlagosan 2500 körüli bejelentést kaptak évente.

Azonban az idei esztendő, úgy tűnik, átlagon felüli lesz, hiszen november 23-ig már 2804 bejelentést regisztráltak a tűzszerészügyeleten. A legtöbb hívás még mindig azokból a térségekből érkezik – Fejér, Veszprém és Pest megyéből, valamint Budapestről –, ahol a második világháborúban komoly harcok folytak.

Várakozás közben arra is van idő, hogy a tűzszerészek bemutassák, miként végzi a járőr a munkáját. Láthatjuk a bejelentés helyszínére történő megérkezést, a rendőrök által körbekerített robbanószerkezet felderítését, kiemelését, hatástalanítását, valamint a helyszínen kiszerelt gyújtó megsemmisítését. Mindenki számára teljesen világos lesz: ebben a szakmában nem lehet hibázni, a legapróbb tévedésért is életével fizethet a tűzszerész. Nem véletlen tehát a mondás: e katonák számára még a mai napig nem ért véget a második világháború.

Megreccsen a rádió, Vörös főhadnagy jelenti: egy perc múlva kezdenek. „Vigyázz, robbantás!" – száll az éterbe szabályosan, háromszor a robbantásvezető hangja, majd néhány pillanattal később megremeg és hullámzik a lábunk alatt a talaj. Hatalmas és látványos „földfelhő" tör az ég felé, majd ezt követi egy másik is kísérteties surrogó hang kíséretében. Az évtizedekkel ezelőtt gyilkolásra tervezett és alkotott Rex és Buci néhány másodperc alatt megsemmisül.

A porfelhő csak lassan ülepszik le az akácfák és a tüskés bokrok között…


Fotó: Rácz Tünde