Radarünnep

Elsőként Zentai László ezredes, az alakulat parancsnoka köszönti a megjelent díszvendégeket, majd elmondja, hogy ezen a kerek évfordulón „tisztelegnünk kell azok előtt a katonák előtt, akik ezer emberöltőnyi időszak alatt helytálltak, és állhatatosan teljesítették feladataikat."

„Az MH 54. Veszprém Radarezred katonái mindent megtesznek, hogy elődeikhez méltóan, a modern kor megváltozott viszonyai között is ennek az örökségnek megfelelően teljesítsék kötelességüket, azaz az ország légterének védelmét" – szögezi le a parancsnok.

Az ünnepnap alkalmából a Sáfár Albert dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság légierő haderőnem főnöke által aláírt köszöntőlevelet olvassa fel Labudek Péter alezredes, a radarezred parancsnokhelyettese. Hallhatjuk többek között, hogy az alakulat története az „újítások, a rendszerbe állított új eszközök és az addig ki nem próbált eljárások úttaposásának története". A levélben szó esik arról is, hogy a 2014-ben hadrendbe állított 3D-s lokátorok önmagukban kevesek lennének a radarezred állományának kiemelkedő szakmai ismerete, felkészültsége és odaadó munkája nélkül.

Összecsengenek részben a levél tartalmával az ünnepi beszédet mondó Pilusin István nyugállományú ezredes, az alakulat korábbi parancsnokának szavai, aki az alakulat, illetve a radarrendszer fejlődésének története mellett a tisztelet hangján szól az ezred mindennapi tevékenységéről. Mint mondja: „a technika folyamatos változása közben az egyetlen, örökké biztos alap az ember, a radaros katona".

Hagyományosan a katonai ünnepek alkalmával elismeréseket adnak át – Zentai László ezredes is így tesz. Szintén régebbről eredeztethetően, ezen a napon derül fény arra: vajon ki is volt az „Év Embere" az alakulatnál? A tavalyi évben végzett kimagasló szakmai munkája miatt Takács János százados, a 21. radarszázad (Debrecen) radarcsoport-parancsnoka veheti át ezt az elismerést.

Ha szemben állunk az alakulótér mögött látható radarokkal, akkor bal kéz felé találjuk az alakulat jogelőd szervezeteinek emlékére állított kopjafát. Itt, az ünnep alkalmából − az elődök emlékére − a radarezred vezetőállománya, más katonai szervezetek jelen lévő parancsnokai és a ma már nyugállományú radaros katonák koszorút helyeznek el.

Elhagyva most a laktanyát, átsétálva a Honvéd Sporttelepre, kezdődik a nap kevésbé hivatalos része, a családi kikapcsolódásra hivatott rendezvénysorozat. Ha a veszprémi tűzoltóság darus kocsiját használva a magasba emelkedünk, sok-sok apró, érdekes helyszínt látni. A bejáratnál BTR parkol, a zöld focipálya egyik végén hatalmas légvár, a másik végén katonai sátrak, amelyekbe azonban a magasból nem látni be. A színpadon az MH Légierő Zenekar Veszprém játszik, később a Military Girls nevű formáció énekel és táncol. Visszaereszkedve a földre, különféle bemutatókat nézhetünk, attól függően, hogy leköt-e minket a harcművészet, a büntetés-végrehajtás kutyáinak felettébb célratörő működése, vagy éppen a tűzoltók mindennapi tevékenységének imitálása.

Mindenütt beszélgető emberek. Elmélyülten játszó kisgyerekek, akik fagylaltot esznek és kis (lemosható) tetoválásokat – mondjuk kínai sárkányt − készíttetnek maguknak. Vagy éppen kézműves dísztárgyakat alkotnak. Óriási kondérokban fő a saját készítésű étel, míg megint máshol Szabó Pál nyugállományú ezredes, az alakulat másik volt parancsnoka dedikálja a „Radarokkal a lopakodók ellen"  című, a Zrínyi Kiadó által megjelentetett könyvét. Színes forgatag.

Persze a radarszakma sajátsága (is), hogy a légtér még ezen a napon sem maradhat felderítetlenül – a szolgálatba beosztott állomány az ország több pontján, a hatvanötödik évfordulón is ugyanúgy végzi munkáját…

Fotók: a szerző felvételei