Romvárosi helységharc sulykolással

Amikor a rohamozó alcsoport tagjai óvatosan megközelítették a kijelölt objektumot és felkészültek a behatolásra, a közelben lévő biztosító és a tűztámogató alcsoportok ködgyertyákat dobnak az épület földszinti ablakai elé; ezzel is nehezítve a bent tartózkodók dolgát. A környéket beborító, fullasztó fehér füst mellett pedig folyamatos tűzzel is fedezik társaikat.

– Gránát! – kiáltja a rohamozók élén álló katona, az „egyes". Alcsoporton belül ugyanis mindenkinek megvan a maga száma és a pozícióhoz kapcsolódó feladata. S e rendnek az akció végéig nem szabad felbomlania, hiszen akkor az egész feladat sikerét veszélyeztetné

Az épületbe bedobott hanggránát dobhártyaszaggató robbanása néhány tizedmásodperce mindenkit lebénít. Ez az idő azonban elegendő ahhoz, hogy a rohamozó alcsoport tagjai az ablakokon keresztül behatoljanak a házba. Helyiségről, helyiségre járva tisztítják meg az épületet az ellenséges fegyveresektől. Arcukon végig jól látszik a feszültség. Kiképzőik nem véletlenül sulykolták beléjük: a helységharc mindig komoly áldozatokkal jár, s úgy lehet a legnagyobb eséllyel sérülés nélkül megúszni, ha hibátlanul végzik munkájukat. A fegyverropogás már csak néhány másodpercig tart, s az objektum legmagasabb pontjáról kidobott zöld füstgránát jelzi: az épület tiszta.

– Rendben van uraim, akkor most kezdjük elölről – mondja a foglalkozás vezetője, Virág Zoltán százados, miután a fiúk kijönnek az épületből, majd felsorolja az elmúlt néhány percben végrehajtott akció hibáit. Mindez szándékos: a katonák ugyanis így tanulhatnak a legjobban.
A fiatal tiszt azt már csak nekem teszi hozzá, miután a csoport újra behatol a kijelölt épületbe, hogy sajnos a legapróbb részletekig nem tudnak belemenni a feltárt hiányosságok elemzésébe. A mostani kiképzés ugyanis egy Magyar Honvédség szintű, helységharc ismereteket bővítő alaptanfolyam. Azaz csak a legalapvetőbb tudásanyag átadására van idejük és lehetőségük a kiképzőknek a kurzus két hete alatt.

A november 16–30-a közötti tanfolyamot az MH Összhaderőnemi Parancsnokság (MH ÖHP) hirdette meg az alárendelt

katonai szervezetek, valamint a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem hallgatói részére. A felhívásra harmincegyen jelentkeztek. A kurzusra azonban csak úgy lehetett bekerülni, ha a jelentkezők teljesítették az előírt testnevelési feltételeket is. Szerencsére ez mindenkinek sikerült.
Az elméleti felkészítés a tatai laktanyában zajlott, az MH ÖHP ugyanis a tatai MH 25. Klapka György Lövészdandárt jelölte ki a tanfolyam helységharc tanfolyam bázisául. A dandáron belül pedig a lövészzászlóalj első századára esett a választás, hiszen itt több olyan tiszt és tiszthelyettes is szolgál, akik külföldi, vagy hazai kurzusok elvégzése után már oktathatják is a helységharc ismereteket – tudom meg Virág századostól, aki az első század parancsnoka.

Közben a fiúk azt gyakorolják, hogy miként lehet a legbiztonságosabban megközelíteni egy-egy épületet. Mindehhez kiváló hely az Újdörögd közelében található kiképzési bázis, a Romváros.
Újabb roham indul, most az egyik téglaépület megtisztítását kapták feladatul a katonák. Ezúttal már jobban figyelnek a részletekre, s az akció végén a parancsnok is elégedettebb.

Az elrendelt rövid pihenő alatt megtudom: még a tatai elméleti foglalkozásokon kiemelt figyelmet fordítottak az egészségügyi ismeretekre. Az ön-, és kölcsönös segítségnyújtás formáit az unalomig gyakorolták, így szükség esetén mindenki tudná, mi a teendője, ha a társa megsérült. A kiképzők emellett megállás nélkül sulykolták az alapokat, vagyis az „L", „T", „X" alakú folyosókon való mozgást, és a különféle alakzatokban történő helyváltoztatatást is. A tanfolyamhoz kapcsolódó műszaki foglalkozásokon pedig a nyílászárók, a tüzelőállások és az épülettetők robbantásainak speciális ismereteit sajátíthatták el a tanfolyam résztvevői.
A Romvárosban november 26-án kezdődtek a

szakharcászati foglalkozások.Kezdetben négytagú csoportokban ismerkedtek az alapvető taktikai eljárásokkal, majd raj szinten folytatták az ismeretszerzést. A kiképzést záró két napos foglalkozáson pedig már egységes szakaszként oldották meg az előírt feladatokat.

Egyébként a kiképzők szerint talán azt volt a legnehezebb megértetni a tanfolyamon résztvevőkkel, hogy a helységharc során nemcsak szemmagasságból, hanem az emeletekről, vagy éppen a földfelszín alól is érheti támadás a katonákat. De szerencsére a kurzus végére mindenki megértette: éles helyzetben akár az élete is múlhat azon, ha nem figyel kellőképpen.