Színészkatonák

Mit ér egy király katonák nélkül? Ezt a kérdést tehetnénk fel magunknak talán először, ha szeretnénk megérteni, hogy vajon hogyan is kerül a csizma az asztalra, azaz egy teljes katonazenekar a székesfehérvári Vörösmarty Színház színpadára. Mármint színdarabban, nagyon is aktív szereplőként, nem pedig mondjuk egy külön koncert keretében.

A színház műsorterve szerint William Shakespeare egyik talán legtragikusabb drámáját, a Lear királyt láthatja év végén a nagyérdemű, először egész pontosan november 23-án. Lear király ugyan lerágott csont, legyinthetnénk, de egyrészt a darab örökérvényű, másrészt pedig pontosan kigondolt, és eddig szokatlan rendezői koncepcióval igenis frissé, üdévé és több szinten is felettébb elgondolkodtatóvá lehet varázsolni a klasszikus királydrámát.
Bagó Bertalan rendező elképzelésében pedig a színpadon hangsúlyosan jelenlévő katonazenekar központi elem.

„Olyan zenekart kerestem, amelyik menet közben is tud játszani ez pedig nem lehet más, mint egy katonazenekar" – avatott be minket a kezdetekbe a rendező.

Vannak olyan ötletek, amelyek azért zseniálisak, mert több szinten is tökéletesen illeszkednek egyrészt a színdarab történetéhez, másrészt a rendező átfogó koncepciójához, harmadrészt pedig komoly többletjelentést is hordoznak. A Ruff Tamás őrnagy vezette zenekar színpadi megjelenése pedig pontosan ilyen ötlet: egyszerű és – a sajtónyilvános főpróbát látva – nagyszerű is.

A katonazenészek egyfelől ugyebár – katonás nyelven fogalmazva – végrehajtják a mű teljes zenei kiszolgálását, azaz eljátsszák a Dobri Dániel szerezte, komoran súlyos, parancsolóan határozott és a közönségtől teljes figyelmet követelő zenét. Másfelől színészként részben önmagukat alakítják; katonákat, mégpedig Lear király követőit, seregét, akik egyenruhájukban alakzatban menetelve és zenélve egyszerre afféle élő szobrai a király által képviselt régi rendnek, és kisugárzásukkal valódi hatalmat kölcsönöznek a Cserhalmi György Kossuth- és Balázs Béla-díjas színművész alakította Lear királynak.

„Nagyon szeretem és nagyra tartom őket. Rendkívül nehéz feladatot kaptak és ezt példaértékű fegyelmezettséggel, tényleg katonásan hajtják végre. Nagyon nagy művészek" – értékelte röviden a rendező a zenekar teljesítményét.

A katonazenész-színészek karmestere – a valóságban is karmester -, Ruff Tamás őrnagy a főpróba szünetében elmondta: Lear király kíséreteként nem csupán a király, de az egész darab aktuális lelkiállapotát jelenítik meg – nem csak a zene nyelvén, hanem jelenlétükkel, mozgásukkal is.

„A második felvonás elején például a vihart imitáljuk hangszerekkel. Nem mértük le pontosan, de ez legalább tíz percig tart, és bizony komoly zenei kihívás. El lehet jutni a szédülés határáig…" – avatott be szó szerint kulisszatitkokba a karmester. Az egy hetes próbaidőszak után hamar bedobták a zenekart a mélyvízbe: a koreográfus elmondta, mit kell csinálni és már indulhattak is a színpadi próbák.

„Eléggé elfáradtunk ugyan, de nagyon tetszik mindenkinek ez az új feladat. Eddig is sok fellépésünk volt, hiszen már november elejéig több mint százhatvan kivonulásunk volt, de ez a lehetőség mégis feldobta a csapatot, és össze is kovácsolt minket. A színészek nagyon pozitívan fogadták az állományt, nagyon örülnek, hogy testközelből dolgozhatnak a zenekarral, és nem csak a karmestert látják a zenekari árokban" – fogalmazott a Magyar Honvédségben nem igazán rendszeresített szürke egyenruhát és harckocsizó barettsapkára emlékeztető fejfedőt viselő őrnagy.

Távoztában még hozzátette: a színészek sokszor megjegyzik, hogy tulajdonképpen a zenekar igazán katonásan dolgozik…

A szerző felvételei