Újra dörögtek az ágyúk Austerlitzben

Az egykori csatamezőn – mint egykoron, 1805-ben – november utolsó napján is pattogó német parancsszavakat kapott fel a szél, amikor az altisztek harsány hangon adták tovább a parancsnokok utasításait. Aztán a mértani pontossággal felállított alakzatokban már más nyelveken folyt a társalgás – ahogy az eredeti császári-királyi hadseregben, úgy a hadijátékon is több ország katonái alkották az egymással farkasszemet néző seregeket. Voltak köztük oroszok, osztrákok, magyarok, csehek, lengyelek, németek. És természetesen itt volt az ellenség, a franciák – akik szintén több nemzet katonáiból verbuválódtak.

Az austerlitzi, azaz a napóleoni háborúk egyik legjelentősebb csatája egy időre teljesen átrendezte Európa erőviszonyait. Az orosz–osztrák hadsereget vezető I. Sándor orosz cár úgy döntött, serege számbeli fölényét kihasználva csatát vállal a Bécset elfoglaló francia sereggel. Mint ismert, nem járt sikerrel. Bár a katonák – köztük számtalan magyar és székely – hősiesen küzdöttek, a hadiszerencse, mint azelőtt is oly gyakran, ismét Napóleon mellé szegődött. A szövetségesek jelentős veszteségeket szenvedtek. A hadsereg maradékát a franciák szétszórták, ennek hatására pedig megszűnt az évszázadokon át fennálló Német-Római Birodalom, Oroszország pedig ismét elvesztette európai mozgásterét.

A méltán emlékezetes, három császár csatájának is nevezett esemény rekonstrukciójára minden évben tömegesen érkeznek a hagyományőrzők Csehországba, hogy korabeli egyenruhát öltve elevenítsék fel a csatát, és méltó emléket állítsanak elődeik hősies helytállásának.

Magyarországról idén nyolc kecskeméti huszár mellett negyven gyalogos érkezett, akik a 34. sorgyalogezred uniformisát viselték a harctéren. A fő szervező a 15. Második Székely Határőr Gyalogezred Hagyományőrző Társaság parancsnoka, Budai Gábor volt. A katonák az ország különböző egyesületeiből verbuválódtak, jelen voltak a szegedi, a veresegyházi, a kecskeméti, a szolnoki, és a váci bakák is.

A csata újrajátszásának napján, november 30-án reggel Austerlitz – mai nevén Slavkov u Brna – már egy hatalmas katonai táborra emlékeztetett. A főtéren „oroszok" és „franciák" vertek tábort, az utakon egyenruhában, vállukon elöltöltős puskáikkal sétálgattak a katonák, a huszárok pedig lovaikat abrakolták. A város úgy festett, mintha – legalábbis egy napra – visszatért volna a 19. századba.

A magyar katonáknak is korán kezdődött a nap, hiszen a tábori körülmények között elfogyasztott reggelit követően kezdetét vette a sorakozó és a felkészülés a csatára. A cél az volt, hogy minden és mindenki hűen adja vissza a kor hangulatát, így a vezénylés németül zajlott. Csapataink más nemzetek képviselőivel együtt vettek részt a menetgyakorlatokon, ahol már egy-két puska is eldördült, de csak gyakorlásképpen. Természetesen ez meg sem közelítette a délután kezdődő csata lenyűgöző forgatagát, amit a több száz hagyományőrző felvonulása nyitott meg. Ma már a község hagyományai közé tartozik a hadijáték, amely idén is nézők sokaságát vonzotta, akik a környező dombokról és lelátókról szemlélték az eseményeket.

Az egykori parancsnokok „forgatókönyvéhez" igazodva a császári csapatok elfoglalták helyüket a Pratzen-fennsíkon. Aztán amint a völgyben feltűntek a franciák előőrsei, eldördültek az első lövések, és a terjengő lőporfüst fedezékében megindult az első roham. Bár mindenki tudta, hogy mi a csata végkimenetele, amint eldördült az első lövés, ez már nem számított. A katonák átélték az ütközet valódi izgalmát (szerencsére ezúttal halálos áldozatok nélkül) s ez a hangulat a nézőkre is gyorsan átragadt.

Bár a forgatókönyv évszázadok óta készen van, akadnak néha furcsaságok is – tudtuk meg Udovecz György hagyományőrző ezredestől, aki most a 34. sorgyalogezred zászlóőr parancsnokaként vett részt a hadijátékban. A honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: volt olyan év, amikor a magyar katonáknak eszük ágában sem volt szerepükhöz igazodva visszavonulni, ehelyett megálljt parancsoltak a francia rohamnak. Az „ellenséget" ez olyan mértékben meglepte, hogy végül ők jutottak erre a sorsra. Idén azonban minden úgy zajlott, ahogy az eredeti eredeti csatában…