A svájci sajtok vagy a hadsereg?

Szeptember 3. óta senki sem látta Kim Dzsong Un marsallt, Észak-Korea vezetőjét, akit mindenütt húga, az eddig kabinetfőnökeként dolgozó Kim Jo Dzsong helyettesít. Mivel a vezető a Kommunista Párt születésnapján, a sztálinista diktatúra legnagyobb nemzeti ünnepén sem jelent meg múlt pénteken, egyértelmű, hogy valami történt – azt viszont senki sem tudja, mi. „Észak-Korea zárt társadalom, ezért a világnak nincs valós információja a fejleményekről, hiszen a diplomácia nem tud jelenteni, a hírszerzés pedig sötétben tapogatózik" – mondja Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő a honvedelem.hu kérdésére. „Kim Dzsong Unról már elterjedt, hogy köszvényes, cukorbeteg, illetve bokatörése van, mert elhízott a svájci sajttól, de a biztos választ senki sem tudja. Annyit kijelenthetünk, hogy jelenleg nem aktív."

Ez az inaktivitás persze sok mindent jelenthet. „Elképzelhető, hogy beteg, lehet, hogy házi őrizetben van, és azt sem lehet kizárni, hogy már nem él. A helyzet iróniája tulajdonképpen abban rejlik, hogy amióta hatalmon van, sorra tűntek el a legismertebb katonai vezetők, és még a nagybátyját, Csang Szong Theket, illetve környezetét is kivégeztette. Egy fiatal, tapasztalatlan, hatalomra nem felkészült vezetővel szemben ugyanakkor a hadsereg tiszti kara jó eséllyel akarja a saját érdekeit képviselni" – hívja fel a figyelmet a szakértő. A néhai Kim Dzsong Ilnek négy feleségtől hét gyermeke született, közülük Kim Dzsong Un és Kim Jo Dzsong édestestvérek. Utóbbi a becslések szerint 27-28 éves lehet, és ugyanúgy Svájcban tanult, mint bátyja. „Jellemző, hogy még abban sincs egység, egyáltalán hol laktak ezekben az években: egyesek szerint a követségen, mások szerint egy helyi diákszállón" – emeli ki Nógrádi György.

A diktátor sorsa tehát ismeretlen, az azonban tény, hogy az elmúlt napokban az ENSZ drasztikusan elítélte az emberi jogi helyzetet Észak-Koreában, az ország politikai és katonai vezetői pedig óriási lobbitevékenységbe kezdtek, hogy Phenjant ne utalják a Nemzetközi Büntetőbíróság színe elé. Emellett jelenleg zajlanak Dél-Koreában az ázsiai játékok, ahová az észak-koreai küldöttséget elkísérte az ország második és harmadik számú vezetője, akik tájékoztatást adtak a dél-koreai felső vezetésnek az észak-koreai helyzetről, Kim Dzsong Unról, és – ami ennél sokkal fontosabb – arról, hogy jelenleg miként képzelik el az újraegyesítést. „A szöuliak ezt a megbeszélést azonnal továbbadták az amerikaiaknak és kínaiaknak, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy Dél-Korea nem bízik Észak-Koreában, hiszen az eddigi belső tárgyalások soha nem vezettek eredményre" – mutat rá a szakértő. „Emellett új fejlemény az is, hogy a phenjani külügyminisztérium delegációkat küldött a világ minden részére, hogy tájékoztassák a nagykövetségeket a koreai helyzetben bekövetkezett változásokról."

Mindez természetesen még nem elegendő ahhoz, hogy máris közelgő rendszerváltást valószínűsítsünk. „Ugyanakkor szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy fél évvel a két német állam egyesülése előtt senki sem számolt hasonló forgatókönyvvel. Vietnam egyesítése szintén igen gyorsan végbement. Amióta a német egyesítés megtörtént, százával utaztak az országba dél-koreai delegációk, hogy okuljanak a tapasztalatokból, és amennyiben hinni lehet a déli kiszivárogtatásoknak, a két említett északi katonai vezető azt kérte, hogy egy majdani egyesített Koreában az észak-koreai hadsereg felső vezetésének privilégiumai maradjanak meg. Ez már csak azért is fontos, mert Észak-Korea jelenleg a világ egyetlen olyan országa, ahol nem az államnak van hadserege, hanem a hadseregnek van állama" – hívja fel a figyelmet Nógrádi György. „A phenjani katonai felső vezetés pedig tökéletesen tudja, hogy a dél-koreai segélyek tartják el az országot. Vagyis tisztában vannak vele, hogy Észak-Koreának nincs hosszú távú jövője – a kérdés mindig az, hogy a rövid távot hónapokban vagy években mérjük. Ezt persze innen, Európából rendkívül egyszerű megállapítani, az ott élők számára azonban élet és halál kérdését jelenti."

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy miközben az újraegyesítést papíron mindenki támogatja, a valóság sokkal differenciáltabb ennél. Washington és Szöul számára csakis az a forgatókönyv elfogadható, amelynek értelmében Dél-Korea „lenyeli" Észak-Koreát, a kínai-koreai határon pedig megjelenik a dollár, a CIA és a Pentagon. Ez a verzió Peking számára természetesen elfogadhatatlan, és ugyanígy Moszkva, illetve Tokió sem feltétlenül lelkesedik egy egységes, dinamikus Korea gondolatától.