Elhúzódó konfliktusok, biztató kilátások

Szíria kapcsán a szakértő megjegyezte: az ENSZ nemrégiben hagyta jóvá a béketárgyalások folytatását, ami bizakodásra ad okot. Legutóbb 2014-ben próbáltak a felek egyeztetni, de az teljes kudarcba fulladt; most viszont – várhatóan januárban vagy februárban – egy asztalhoz ülhet az Aszad vezette szír kormányt képviselő küldöttség, a helyi ellenzék Nyugat által is elfogadott része. Jemen esetében úgy tűnik, hogy Szaúd-Arábia beavatkozása – enyhén szólva – nem érte el célját, viszont nem is volt akkora kudarc, mint amekkorának tartják. Most Ománt mint közvetítőt próbálják bevonni a szaúdiak, hogy tárgyalások kezdődjenek az ügyben.

Wagner Péter felhívta a figyelmet, hogy a pár éve még a címlapokon szereplő nyugat-afrikai Malival 2016-ban valószínűleg megint többet foglalkoznak majd, hiszen a helyi kormány, a tuaregek és a dzsihadista szervezetek közötti problémák továbbra sem oldódtak meg, és egyre különösebb színezetet ad a történéseknek, hogy a térségben az ISIS és az afrikai al-Káida is jelen van, ráadásul egymás riválisaként.

Szíria

A gyors áttekintés után érdemes visszakanyarodni Szíriához: a háború 2016-ban sem fog csitulni, sőt az abba bekapcsolódó egyre több nagyhatalom részvétele mellett sem látszik, hogy miként lehetne – fegyverek segítségével – megnyugtatóan rendezni a konfliktust. Ennek, vagyis a nagyhatalmak jelenlétének rövid távon eszkalációs hatása van, viszont hosszabb távon az lehet a pozitív hozadéka, hogy a valódi katonai és politikai potenciállal rendelkező Oroszország, az USA, Törökország és Irán végül rábírhatják a feleket a békés kiegyezésre. A későbbi rendezés fontos szempontja a Nyugat és az Aszad-rezsim viszonya, ami eddig egyértelműen ellenséges volt, viszont az utóbbi időben a nyugati országok véleménye mind „puhul" a diktátorral kapcsolatban. Ugyan egyértelműen még senki nem mondja ki, de úgy tűnik, a Nyugat számára elfogadható lenne egy „Aszad nélküli Aszad-rezsim". Ezen a gondolatmeneten továbbhaladva nem lehet megkerülni az ISIS szerepét sem, hiszen például ha 2016-ban sikerül annyira meggyengíteni a szervezetet, akkor Aszadra már nem lesz akkora szükség a szíriai rendezéshez a Nyugat szempontjából.

Még nem látni pontosan az okát, de úgy látszik, hogy az iraki hadsereg az elmúlt években tapasztaltakhoz képest összeszedte magát. Fontos győzelmet értek el például a Bagdadtól 90 kilométerre lévő Ramádiban és visszafoglalták az ország legnagyobb olajfinomítóját is. Fontos fordulat, hogy az iraki hadsereget a síita milíciák mellett már a szunnita törzsekből álló csapatok is támogatják. Érdemes foglalkozni egy kicsit a kurdokkal is, hiszen tavaly szép sikereket értek el az ISIS ellen Észak-Irakban. Wagner Péter szerint, aki a pesmerga harcosoktól várja, hogy előmozdítsák az ISIS feletti győzelmet, valószínűleg csalódni fog, hiszen a kurdok a tavalyi győzelmekkel elérték eredeti céljukat: megszerezték az általuk követelt területeket, így nem áll érdekükben továbbhaladni. Ugyanakkor két jelentős problémával is küzdenek, amelyek közül az egyik a belső politikai megosztottság, a másik pedig a pesmergák felkészültsége, illetve annak hiánya. Ezek a harcosok leginkább a gerillaharcra alkalmasak, az összetettebb hadműveletekre már kevésbé, éppen ezen próbál változtatni az a kiképző misszió, amelynek Magyarország is része.

ISIS

Úgy látszik, hogy korunk legsikeresebb terrorszervezetét idén sem tudják majd térdre kényszeríteni. Tavaly valóban elszenvedtek több vereséget, amelyek a „kalifátus" peremén területi veszteségekhez vezettek. „Ez ugyanakkor még messze van attól, hogy megroppanjanak" – hangsúlyozta Wagner Péter. A szakértők azt várják, hogy 2016-ban az egyik legjelentősebb esemény az észak-iraki Moszul ostroma és – a remények szerint – a visszafoglalása lesz az ISIS-tól. Kérdés az, hogy az iraki hadsereg képes-e erőket felszabadítani az akcióra, és mikor éri el a várost a délről északi irányba haladó front. Folytatódhat továbbá Rakka és Palmüra megközelítése, illetve visszafoglalása is – mondta.