Franciaország jól taktikázik Afrikában
Szöveg: Nyulas Szabolcs | 2013. december 16. 10:45Kiváló taktikájának köszönheti Franciaország, hogy képes volt gyorsan és professzionális módon beavatkozni több afrikai állam konfliktusaiba is. A taktika – amelyet már évek óta építenek – lényege, hogy már a „spájzban vannak”, amikor a baj megtörténik, vagyis rengeteg támaszpontjuk van kontinens-szerte és jól ismerik a helyi viszonyokat – mondta lapunknak Marsai Viktor, Afrika-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati egyetem oktatója.
A kontinens országai évszázados lemaradásban vannak például az államiság és az infrastruktúra területén, ráadásul a gyarmati múlt ma is érezteti hatását az egykor önkényesen meghúzott határok miatti etnikai, vallási ellentétekben. Ezek a problémák már nagyon régóta és még jó hosszú ideig konfliktusokat generálnak, a kérdés az, hogy odafigyelünk-e ezekre, vagy elfordítjuk a fejünket – vélte az oktató.
A szakértő úgy látja, hogy csak a fokozódó sajtóérdeklődés miatt érződik úgy, mintha több konfliktus lenne mostanában Afrikában, valójában a fegyveres összetűzések száma nem változott az utóbbi 3-4 évben. Annyiban más a helyzet, hogy megnőtt az Európai Unió, ezen belül pedig leginkább Franciaország részvétele a fel-fellángoló harcokban, ezért a média is jobban összpontosít arra, hogy mi történik például az olyan helyeken, mint a Közép afrikai Köztársaság.
Marsai Viktor szerint ugyanakkor sokkal jobb lett a francia hadsereg és az állam kommunikációja is ezen a téren: 2010-ben beavatkoztak Elefántcsontparton, de a média nem igazán kapta fel az ügyet. „Azóta valószínűleg rájöttek, hogy a gyors és professzionális beavatkozások Líbiában, Maliban és most, a Közép-afrikai Köztársaságban, igazi külpolitikai sikert jelentenek, azt tükrözik, hogy nem csak az Egyesült Államok képes erre, hanem ők is" – mutatott rá.
Franciaország taktikája – ami egyébként hosszútávon is fenntarthatónak tűnik – az, hogy olyan kétoldalú egyezményeket kötnek különböző afrikai országokkal, amelyek engedélyezik számukra az állandó katonai jelenlétet. Voltaképpen egy támaszpont-hálózatot építettek ki a kontinensen, így nagyon gyorsan tudnak reagálni, ha kell. A Maliban bevetett afrikai erőknek is csak az elenyésző hányadát kellett Franciaországból odaszállítani, hiszen a szárazföldi erők jó része Elefántcsontpartból, a légi komponens pedig Csádból és Nigerből érkezett. Fontos az is – tette hozzá – , hogy ezekben az országokban nincs szükség százezer fős hadseregre, mint például Afganisztánban, hanem elég 1000-1500 főnyi, jól felszerelt és kiképzett katona is.
