Kártyacsata

A háborús kártyát a Hadsegélyező
Hivatal megbízásából adták ki,
hogy az így szerzett bevétellel az
elesett katonák özvegyeit, árváit segítsék
– derül ki Závodi Szilvia történész
témában írt tanulmányából. A Hadtörténeti
Múzeum muzeológusa megjegyzi:
a 112×70 milliméter méretű kártyákat
a Brünnben, 1876-ban született Kóber
Leó tervezte, aki hírnevét hangulatos
élet- és zsánerképekkel, karikatúrákkal,
valamint reklámgrafikákkal alapozta
meg. 1906-tól Bécsben és Budapesten
élt, gúnyrajzai sorra tűntek fel a kor népszerű
osztrák és magyar élclapjaiban. A
háborúba mint népfelkelő vonult be, képeivel
tudósított a frontról. 1916-ban
gyűjteményes kiállítása nyílt a Könyves
Kálmán Galériában, Jegyzetek és
megjegyzések a háborúról címmel.

Kóber a hagyományos, 32 lapos Tell-
(ismertebb nevén magyar) kártya szokásos
képeit a központi hatalmak uralkodóinak,
hadvezéreinek portréival és
háborús események rajzaival cserélte
fel. A terveken a kereteket, a vonalakat,
az árnyékolást és a képfeliratokat tussal,
a körvonalakat kitöltő színek világosabb,
lazúrosabb árnyalatait akvarellel,
míg a mélyebb fedőszíneket úgynevezett
gouache festékkel készítette a
művész. A játékkártyakartonra nyomott
hadsegélyező kártya sarkai lekerekítettek, élei aranyozottak voltak. 1917 őszén
készült el a Piatnik Játékkártyagyár budapesti
üzemében, s három kiadást élt
meg. Az egyes kiadások közötti különbségek
elsősorban a hátlapokon és a
tök ászon figyelhetők meg. Závodi Szilvia
rámutat: a második és a harmadik
kiadás igen ritka. A Hadtörténeti Múzeum
gyűjteményében öt pakli hadsegélyező
kártya található, mindegyik az
első kiadásból.

A tök ászon olvasható a kiadó – azaz a
Piatnik Játékkártyagyár – pontos megnevezése.
A királyok képein a központi
hatalmak legfőbb hadurai szerepelnek:
II. Vilmos német császár, Ferdinánd bolgár
cár, Mohamed török szultán és IV.
Károly, az Osztrák–Magyar Monarchia
uralkodója. A felső lapokon József és
Jenő főherceg, Franz Conrad von Hötzendorf
tábornagy, a Monarchia haderejének
vezérkari főnöke, illetve utódja,
Arthur Arz von Straussenburg vezérezredes
kapott helyet, míg az alsókon
Svetozar Boroevic de Bojna tábornagy,
Szurmay Sándor magyar királyi
hadügyminiszter, Kövessházi Kövess
Hermann tábornagy, az osztrák–magyar
haderő utolsó főparancsnoka és Rohr
Ferenc tábornagy, a magyar királyi honvédség
főparancsnoka látható.

A kártya római számmal számozott
lapjain a háború eseményei elevenednek
meg: a X-esek sebesültek után kutató
vöröskeresztes kutyát, bajtársát gyászoló
katonát, díszegyenruhába bújtatott, fellobogózott
katonát és lőállásban várakozó
harcost ábrázolnak. A IX-eseken
sérültet gondozó ápolónő, gránátot hajító
katona, nehéztüzérség és elesett harcos
sírja látható. A VIII-as lapokon rejtőzködő felderítőegység, a hátországban
végzett munka, légvédelmi üteg és
családjától búcsúzó, harctérre induló baka
szerepel (érdekesség, hogy a magyar
kártyán is a tök VIII-ason búcsúzik a
családjától Tell Vilmos). A VII-es lapokra
bajtársát segélyhelyre cipelő katonát,
tengeri csatát és győzelmes rohamot
rajzolt Kóber Leó.

A tök VII-esen nem szerepel kártyakép,
ugyanis ez a lap volt a kötelező helye
a kártyabélyegzésnek – hangsúlyozza
Závodi Szilvia. 1850. szeptember 6-án
született az a császári nyílt parancs, miszerint
a magyar területen készült, illetve
forgalmazott játékkártyákat kötelező
lebélyegezni (a gyermek-, bűvész-, jós és
vetőkártyák után ugyanakkor nem
kellett adót fizetni). A másik kötelező
elem a gyártó cég jelzése (ábra, betű,
felirat vagy bejegyzett védjegy) volt.
Akkoriban a kártyák után fizetett illeték
komoly bevételt jelentett, így Európa
szinte minden állama rendeletileg írta
elő, hogy azok jelzés nélkül nem kerülhetnek
forgalomba.

A hadsegélyező kártyán a gyártó Piatnik
védjegye, a lovas zsoké látható,
utalva a céghez tartozó sikeres versenyistállóra.
A bécsi székhelyû, ma is
működő vállalatot 1824-ben alapították,
s az évek során a családi vállalkozás Európa
egyik legjelentősebb kártyagyárává
fejlődött. Sorra alapította leányvállalatait
az Osztrák–Magyar Monarchia
nagyobb városaiban. Budapesten 1896-ban vetették meg lábukat, miután felvásárolták
az Első Magyar Kártyagyár
részvényeit. Kezdetben a Csengery utcában,
majd miután 1913-ban elkészült
az új lakó- és üzemépület, a Rottenbiller
utcában működtek – írja Závodi Szilvia,
aki a Hadsegélyező Hivatal kezdeményezésével
kapcsolatban úgy fogalmaz:
a Kóber tervezte hadsegélyező kártya
kétes értékű sikert aratott, a Népszava
újságcikkben kérdőjelezte meg segítő
szándékát.

Az első világháború után a játékkártya
továbbra is megmaradt a reklám és a
politikai propaganda eszközének. A második
világháború alatt a hadikártya újjáéledt,
igaz más előjellel: megpróbálták
felhasználni a harci szellem bomlasztására.
A németek 1941-ben Anglia
felett nagy mennyiségű kártyát dobtak
le, amelyen gúnyrajzok ábrázolták az
angol hadvezetést és a közállapotokat.

Az amerikaiak is készítettek kártyát
az iraki háború idején. A játékra és az
általuk körözött személyek azonosítására
egyaránt alkalmas römi paklit 2003.
április 11-én sajtótájékoztatón mutatták
be. Az elfogandó iraki katonai és politikai
vezetők lapokra rajzolt portréi között
volt Szaddám Huszeiné is, mégpedig
a pikk ászon.

Feith László összeállítása 

Fotó: archív

Forrás: Magyar Honvéd 2013. december