Irán: remény az enyhülésre
Szöveg: honvedelem.hu | 2014. január 5. 12:59Milyen változásokat hozhat rövidebb és hosszabb távon az új, mérsékeltebb iráni vezetés hivatalba lépése? Előrelépésként értékelhető-e ténylegesen az év végén kötött megállapodás a nagyhatalmak és Irán között? Mely tendenciák erősödhetnek? Többek között e kérdésekre kerestük a választ 2013 megtörtént és 2014 várható eseményeit, tendenciáit elemző összeállítás-sorozatunk harmadik részében dr. Isaszegi János nyugállományú vezérőrnagy, háborús hadműveleti szakértő, címzetes egyetemi tanár segítségével.
A biztonságpolitikai szakértők többségét 2013 első felében is az a kérdés foglalkoztatta, hogy mi lehet a tényleges célja egy ilyen támadásnak: a térség nyersanyag-forrásainak megszerzése, esetleg Irán nagyhatalmi szerepének lenyomása, például Szaúd-Arábia javára? Mik lehetnek a következményei egy Irán elleni támadásnak: behatárolt és kezelhető konfliktus, avagy világháborús eszkaláció? Mik lehetnek a válaszlépések: a napi 24 tankerhajó, mintegy 17,5 millió hordó olaj átengedését biztosító Hormuzi-szoros lezárása? A 2013-as év első fele ilyen kérdések elemzésével – a szíriai események eszkalálódása mentén szerencsére kicsit háttérbe szorulva – telt el, de a háború indítását egyre közelebbinek érezve.
2013 júniusában lépett színre az új iráni elnök, Hasszan Rouhani. Az Egyesült Államokban, New Yorkban, az ENSZ Közgyűlésen elhangzott beszédében már szó sem volt az előző iráni elnök részéről hangoztatott fenyegetésekről, az ismert agresszív retorika alkalmazásáról.
Csak remélhető ennek a stílusnak, gondolkodásnak és az azokat alátámasztó cselekedeteknek a folytatása 2014-ben.
A 2013. november 24-én, Genfben Irán és az ENSZ BT öt állandó tagja, valamint Németország között megkötött megállapodás az iráni nukleáris ügy közös rendezéséről, az iráni nukleáris program bizonyos fejezeteinek (az urándúsítás leállításáról hat hónapra) befagyasztásáról mind előre viheti a regionális stabilitás ügyét 2014-ben.
2013-ban sem sikerült rendezni ugyanakkor a több évtizede Irakba menekült, Szaddám Huszein néhai iraki elnök által a ’80-as években befogadott és támogatott MEK-hadosztály sorsát. A MEK, azaz a Mujahadin-e Khalq, a Nép Szent harcosai nevű perzsa szervezet az iráni vezetéssel szemben a ’70-es évek óta fegyveresen fellépő ellenálló mozgalom, melyet az USA hivatalosan mindmáig, az EU pedig 1980–1988 között terrorista szervezetnek minősített.
A MEK-hadosztály sorsának alakulása vitatott kérdés Irak és Irán között, s a bonyolult diplomáciai helyzetet 2013-ban az USA és az EU sem tudta rendezni. Az erősödő MEK-ellenességre Irakon belül példa volt a 2013. február 9-i rakétatámadás a MEK-tábor (Bagdad DK5km) ellen, amely számos áldozatot is követelt. A MEK-vezér Maryam Rajavi folyamatosan lobbizik a nyugati országokban a státuszuk rendezése érdekében, talán 2014-ben több sikerrel, mint korábban. Ebben játszhat fontos szerepet az új iráni felső vezetés megbékélésre való törekvése, a jelen kérdésben történt eddigi megnyilvánulása is.
Az elemzés az észak- és közép-afrikai helyzettel folytatódik a honvedelem.hu-n holnap, január 6-án.
